Állataim és egyéb családtagok

Gyorsan le is kopogom, mert ha az embernek foxija van, akkor megtanul értékelni minden apró nyugalmat. Foxipszichológia, avagy foxológia következik. Amikor Zserbó hozzánk került, nagyon bizalmatlan volt. Látszott, hogy nagyon megzavarodott a kis lelke, és mindig résen volt, hogy mit is forralunk ellene. Meg is értem. Képzeljük csak el, mi lenne, ha minket fogna le… Tovább »

Hogy kerül a csizma az asztalra? Inkább hogy kerül egy sün századszor is ugyanabba a kertbe? És mi a megoldás? Bálint… helyett Evelin gazda(asszony) válaszol.Ma konzultációt kért tőlem kedvenc könyvtárosom (a második számú kedvencem jelenlétében) Az Ügy megoldásához. Sorstársak lettünk; immár nem csak az Anonim Könyvaholisták üléseire járhatunk együtt, hanem az Anonim Álmatlanokéra is. Ugyanis… Tovább »

A merész cím miatt kénytelen vagyok magyarázkodni, még mielőtt valaki beperel. (A jogban úgyis eme állatfaj miatt vagyok járatos.) De most nem azokat a szomszédaimat nevezem állatnak, akik válogatott kedvességekkel érik el, hogy óvatosan nyissak ki ajánlott levelet és ablakot. Pedig róluk is szólhatna a fáma, csak akkor a földkerekség minden állata megharagudna rám a… Tovább »

Megkérem a Kedves Olvasóimat, hogy jövő pénteken-szombaton gondoljanak sokat Jonra. Emlékeztek még a januári majdnem megfagyásom történetére? Most újra eljutottam egy tréningre: nagyon örültem, hogy végre egyeztetni tudtunk egy időpontot. Szerintem ahhoz is keresőkutya kell, hogy sikerüljön az én naptáramban megfelelő idősávot találni. 😀 Szóval nagyon vártam már, hogy újra lássam a négylábú dömpert. (Hát… Tovább »

Ma beugrottam egy barkácsboltba, szőnyegért. Nem, nem nekem kell. Ki másnak, mint Zserbónak? Csak most kap szőnyeget? -kérdezné valaki. A csudát, van neki kettő. Hát akkor? Kérem szépen, Zserbónak szőnyeg kell. Szőnyeg1 a teraszon szokott lenni jó időben, és Zserbó azon heveredik el. Szőnyeg2 egy strapabíró, esőálló anyag. Szőnyeg1 megjelenése óta Zserbó alig hajlandó keményebb… Tovább »

Verőfényes napsütésben értem haza. A virágzó barackfák illatoztak, a nárcisz bólintgatott az enyhe szélben, a madarak vidéman építgették fészkeiket. Tavaszillatot hordott a szellő. Amint lepakoltam a holmijaimat, rohantam hozzá, hogy belefúrjam a kezemet a dús, puha foxibundába, és beleszagoljak a finom, megnyugtató kutyaillatba. Boldogan üdvözölt, ugrándozott nekem, majd nagy nyafogások árán, de kivárta, hogy a… Tovább »

Egy képzeletbeli, de igaz tényeken alapuló beszélgetés következik, az ügyeletről. – Mi a panasza? – Rettenetesen fáj a mutatóujjam. – mutatom is, és ezer szerencse, hogy nem a szomszédja sérült meg. – Mi történt magával? Elesett, megégette magát? – Semmi ilyesmi, Doktor úr. Megharapott egy kecske.  A megrökönyödött orvos tudtára adom, hogy a kecskéket igen… Tovább »

Avagy nemzetközi kitekintés következik. Bizonyára tömegek néztek engem buggyantnak az elmúlt napokban. Méghozzá mindenféle nemzet tagjai. Ugyanis tudományos célzatú körutamon, amit az Ibériai-félszigeten tettem, szinte vadásztam az állatokra. Na, persze, felvevőgéppel, hogy az egyik kedvenc könyvem, aktuális utazótársam írójára utaljak. Durrell valamely könyve nélkül egyébként soha nem lépem át az ország határait. Most Madrid, majd… Tovább »

A városi ember úgy tekint a galambokra, mint tollas bosszantómasinákra, akik juszt is mindig korán reggel fognak hangos ténykedésbe az ablakpárkányon, vagy berepülnek az erkélyre, és gondoskodnak arról, hogy a száradó ruha ismét bekerülhessen a mosógép gyomrába. Az autósok is onnan ismerik ezeket a szárnyasokat, hogy nem a csomagtartó ajtaján, nem a felnin, nem. A… Tovább »

Emlékszem, nagyon fújt a szél, hajlongott az öreg, már a háznál is magasabb ezüstfenyő. Élő tanúja a nagypapám keze munkájának. Én az utolsó vizsgámra készültem, szakmódszertan. A tévében az egyetlen Julia Roberts-film ment, amit nem szeretek, és azóta képtelen vagyok meghallgatni a zenét, ami emlékeim szerint többször is felhangzik a jelenetek alatt. Ő akkor éjjel… Tovább »