Állataim és egyéb családtagok

Karácsonyi történet egy nem éppen karácsonykor szokásos hadműveletről, de legalább sok-sok cukisággal. Meg némi altesti humorral és szexizmussal. (Erre már Hollywood is vevő lenne.) 😀 A minap Anyu konstatálta, hogy Zserbó oltása nem tűr halasztást, így aztán karácsony derekán állhattunk neki a macerának. Már előre a frász kerülgetett, mert a doktornő, akit tavaly találtunk egy nem… Tovább »

Ígértem, hogy írok arról is, milyen, ha nem állatok, hanem emberek előtt blamáljuk magunkat agyonra. Nos, nekem ebben is nagy tapasztalatom van. 😀 Vegyük például az öltözködést. Kutyás létemet megelőzően már évekkel korábban elkezdődött a kacsás pályafutásom. Ennek folyományaként számos olyan ruhadarabbal bővült a gardróbom, amit kizárólag az udvarra lehet felvenni. Eme darabok például a… Tovább »

Kíváncsi leszek, miféle állatrendszertani nevek fognak még röpködni körülöttem, de úgy tűnik, nem csak én tudok csetleni-botlani, ha valami mászó, repülő, úszó lény közelít. Két történetem van mára, aztán egy kis szünetet tartok. Valójában nem is értem, mi kapott el, hogy ennyi bejegyzést írok, mert egyébként egy családregényt készültem papírra vetni. Úgy tűnik, az egyéb… Tovább »

Nem szoktam évértékelőt tartani. Nem vagyok én politikus. 🙂 A legtöbbször félig alszom, amikor beköszönt az újév. Régebben pedig mindig egy berezelt négylábút kellett nyugtatgatni koccintás helyett. Mondtam már, hogy utálom a petárdázást? Mondtam már, hogy imádok kutyásan szilveszterezni? 😀 Január első napjaiban általában egyből belevetem magam a friss határidőnaplómba és a már decembertől beírogatott… Tovább »

De szó sem lehet róla! Avagy elmesélem, hogyan lettem újra kutyás. Úgy is mondhatnám: elmesélem, hogy pár éve az életem egy percig sem unalmas: tele van izgalommal és szeretettel, némi bosszankodással és nagyon sok nevetéssel. Zserbó ezt még úgy is képes elérni, hogy sokat vagyunk távol egymástól. De hogyan? Hát, úgy, hogy ő egy foxi!… Tovább »

Foxisodásom óta kifejezetten gazdagodtak a zoológiai ismereteim, különösen ami a sündisznók életmódját illeti. A sünt a gyerekek Szutyejev meséinek köszönhetően egy aranyos gomborrú állatkának ismerik meg, aki a hátán szállítja az uzsonnáját: http://www.nyest.hu/media/latinul-a-sundisznorol.jpg?large De a valóság nagyon más! Sajnálom, ha a kedves olvasónak csalódást kell okoznom, de a sündisznók alattomos állatok. Mint ismeretes, éjszakai életet… Tovább »

Történt egyszer, hogy konspiráltunk. A szereplők: Barátnő, akinek ötlete volt; jómagam, akinek meg Emberei. Az Árulók. Nyugalom, a sztori nem a rendőrségen ért véget. 😀 Kutyás Barátnő ötlete egy jótékonysági süteményvásár volt a Foxterrier Fajtamentés javára. Jómagam pedig egy oktatási intézményben ténykedem, körülvéve egy fantasztikus diákcsapattal, akik ha kell, flashmobot szerveznek, ha kell, elcsatangolt kutyát… Tovább »

Egy kutya, akit csak Nikinek hittem, valójában Toncsi. Azaz Maja. Hogy micsoda? Menjünk sorjában. Történt egyszer, hogy egyre csak ki akartam menni a városom kutyamenhelyére. Segíteni, talán kicsit magamon is. Egy nap aztán szépen kimentem,ránéztem a legkisebb kutyára, és azt mondtam, jó, én őt akarom megsétáltatni. A többiek amstaffokat, németjuhászokat vittek magukkal a rétre, és… Tovább »

Ez a blog azért jött létre, mert az állati állatos kalandjaim kinőtték a korábbi blogomat (ami vicces módon olyan szupertitkosra sikerült, hogy csakis véletlenül odatévedt ismeretlenek olvasták) meg a Facebookomat. Mondjuk, nagyrészt már csak állatbarát vagy nagyon türelmes emberek maradtak az ismerőseim. 🙂 Mindent megmagyaráz, ha azt mondom: van egy foxim és egy vadkacsám (otthon,… Tovább »