Állataim és egyéb családtagok

Tegnap egy világ dőlt össze bennem. Az én kedves, őszinte Barátaim finom, burkolt, éppen csak sejtetett megjegyzéseket tettek a kucsmámra. (Ezzel is elárulva magukról, hogy mit sem értenek a divathoz.) 😀 Ezért aztán téliesítés címszóval semmi suhogós fogyigatya virágmintákkal, semmi kluttyogós gumicsizma. Arról sem szólok, hogy miután egymás után két évben is könyökön szúrt az… Tovább »

A napokban azt találtam írni egy talált foxi, egy igazi szeretnivaló gézengúz története mellé, hogy a foxik az agyunkra mennek, és befészkelik magukat a szívünkbe. Zserbó is ebben a sorrendben szokott mozgolódni. A kis csínytevő még sokkal kíváncsibb, mint Kazimirka. Mondják, hogy kíváncsi, mint a kacsa. Oké, de akkor lébenkanál, mint a foxi. Súlyosbító körülményként… Tovább »

Mint tudjátok, nemrég meghalt egy számomra kedves kutyus, akinek sokat szurkoltam. Nem végelgyengülés, nem is egy kivédhetetlen tumor vagy baleset. Mérgezés. Abban a rendelőben, ahol küzdöttek érte, egy másik mérgezéses eset is volt az ünnepek alatt. Ma reggel olvasom, hogy egy kutyát kikötöttek a buszmegállóba, és otthagyták. A hóban.  Visszatérő hír, hogy erdőben kiskutyákat találnak,… Tovább »

Ez a bejegyzés nem jöhetne létre, ha nincs egy bödön forró tea, két mackónadrág és egy tőlem szokatlanul magas fokozatra tekert radiátor. Ugyanis ma tréningen jártam! Néhány napja észrevettem egy felhívást, amelyet a Pécsi Mentőkutyás Egyesület tett közzé: önkénteseket kerestek mentőkutyák tréningezésére. Kutya? Természet? Ott a helyem! Havazni fog, és hideg lesz? Sebaj! Jó rétegesen… Tovább »

Mivel is kezdhetném az új esztendőt, mint alapos blamálódásaim origójának, minden bénázások alfájának, a Kezdetnek leírásával? Ígértem, hogy elmesélem a sün kontra foxi kontra lábtörlő kontra én történetet. Akinek kezd elege lenni a sündisznókból, annak üzenném, hogy nekem is. 😀 De legalább az olvasással fejezzétek ki együttérzéseteket jómagam, egy félkilós állat által sanyargatott kutyagazda irányában…. Tovább »

Sokszor az emberek (természetesen a nem kutyások) a szememre vetik: hogyan lehet jobban aggódni egy kutyáért, mint egy emberért. Szerintem ez egy lehetetlen kérdés. Ráadásul egy állat kiszolgáltatottabb is, tehát “nanáhogy” féltek minden szőröst, tollast (hm, a pikkelyeseket csak távolról). (Meg aztán, még sosem láttam aggódométert.) Most, hogy elvileg tilos lesz kutyát láncon tartani, látom… Tovább »

A kedves Olvasóknak (akiknek köszönöm, hogy velem tartanak) biztosan feltűnt, hogy blogom csak nyomokban tartalmaz fotókat. (A kucsmás képem óta mi is jöhetne még? A fogyigatyás?) 🙂 Ennek több oka van. Az egyik roppant prózai: azon az eszközön, ahol általában írok, irtózatosan macera minden művelet. A minap gépelhettem újra egy fél bejegyzést, mert bátorkodtam átváltani… Tovább »

Mostanában Zserbó töltötte ki a napjaimat (és a szívemet), de ott volt, bizony, Kazimirka is, akiről nem lehet nem beszélni! Tudjátok, hogy van egy olyan fóbia, amelynek elszenvedői azt hiszik, nézi őket egy kacsa? Az anatidaephobia. Hát, én ennek egy alesetével küzdök már évek óta. Mert van olyan is, hogy úgy érzed, HÜLYÉNEK néz egy… Tovább »

Elindultam. Azt hiszem, szerencsés ember vagyok, mert akárhova is megyek, az útirány: hazafelé. Az utazásaim mintegy 50%-a pedig Zserbó irányában zajlik. Sajnos, most elfelé tőle. De tudom, jó kezekben hagyom, mert egy gondos (és az utóbbi időben önmagát Bocikámért agyonra aggódó) Mamira hagyom. De azért elfacsarodik a szívem, amikor indulás előtt még megölelgetem Őfoxiságát, megígértetve… Tovább »

Zserbónak mint újsütetű vérengző fenevadnak már úton van a szöges nyakörv és a halálfejes mellényke, de ösztönei a futár megérkeztéig is csak úgy tombolnak. Erről szól a mai történet. Azt mondják, az anyák meg tudják különböztetni a babájuk sírásának típusait. Mást hallanak, ha a csecsemő éhes, szomjas, stb. Mivel nekem egy szőrös négylábú fiacskám van, aki… Tovább »