Állataim és egyéb családtagok

Anti-Garfield, avagy miért szeretem a hétfőt

Végy egy átlagos vidéki kistelepülést. Nézd végig az állatállományt. Kutyák: véletlenszerű utcai keverékek jellemzően tacskó, német juhász, foxi tartalommal. Durva tapintású szőrzet, piszok, kullancsok. Esetleg egy kezeletlen lábtörés valamelyik múltbéli gázolásból. Szukáknál lógó emlők a sokadik ellés következményeként. Szabadon, az utcákon bolyongva, a gazda (állattartó) után rohanva, akinek erre a megoldás: biciklivel megyek el otthonról,… Tovább »

Breaking news! Exkluzív!

Tegnap találkoztam a Spyke-történetek másik legendás figurájával, a Kezelővel. Eddig csak a Spyke szőrzetéből ízlésesen kiborotvált négyzetkilométerek mutatták, hogy valóságos személyről van szó, mert a Gazdi által standupos stílusban előadott anekdoták és Spy-Mami rendelői látogatások utáni feldúlt lelkiállapota, meg az ekkor elmesélt történetek valami Dr. House, Dr. Bubó és némi Dr. Frankenstein keverékét sejtették. Annyiban… Tovább »

Fejlett eszközhasználat

A homo sapiens sapienst fejlett eszköz- és nyelvhasználat jellemzi, derékszögben behajló hüvelykujját többféle szerkezet alkalmazására tudja bevetni, melyek közül különös jelentőségű a mobiltelefon. Ezt az eszközt tegnap két nőnemű homo sapiens a négyzeten (vagy egyenesen a köbön) is aktívan használta a találkozójuk első perceiben. Az előzetesen és roppant szertartásosan, körülményes udvariassági fordulatokkal tarkított csevej során… Tovább »

Szent Ferenc vagy Doktor Dolittle?

Nagyon távol áll tőlem a szentek, mármint a szentté avatott (esetleg az önjelölten szent) emberek tisztelete (is), mégis van egy ilyen személy, akit tisztelek, mégpedig Assisi Szent Ferenc. Végigbőgtem a Napfivér, Holdnővért, ami biztosan nagyrészt fikció, de Ferenc legendájának csak van valami alapja. Francesco azért lett az állatok és a természet védőszentje, mert állítólag prédikált… Tovább »

Picikepocokpacal

A minap Judit azt találta mondani nekem, hogy örül, amiért más is kicsit lökött, ha a kutyájáról van szó. Hát, most igazán rokonlelkek lettünk! Ő éppen csak azzal érte el a fenti jelzőt, hogy az egyik mudija ivartalanítása után kiköltözött pár napra a faházba, és hóna alatt a kutyival aludt, nehogy az eb magánakcióba kezdjen… Tovább »

Rejtélyes Tárgyak Hivatala

Van a lakóhelyemen egy Kft, amely szemétszállítással, közterület-felügyelettel foglalkozik, és nem mellesleg, egészen rejtélyes vagy éppen hajmeresztő esetek elindítója. Álljon itt két ilyen ügy. Spy-Mamival már jó ideje figyeljük az erdő különféle kiírásait, és igyekszünk tanulni, okosodni, valamint betartani minden szabályt. Nem járunk kézisarlóval hektárnyi medvehagymát betakarítani (ezzel, mondjuk, kisebbséget alkotunk), és nem zavarjuk meg… Tovább »

Öreg kutyák reménysége

Ma a Foximentők oldalán találkoztam egy tizenkét éves gazdikereső foxinénivel, Jennyvel. Aki kicsit már őszes pofijú, kicsit már megpocakosodott, de még egészen jól tartja magát. Mármint fizikailag, mert lelkileg nem jó időszak ez neki. Ugyanis öreg fejjel gazdit keres, mert az a bácsi, akivel az eddigi 12 évében éldegélt, otthonba vonult. Ennyit tudok a történetről,… Tovább »

Kakukktojás

Tegnap végre sikerült újra találkoznom a Keresztlányommal. És nálam ez sem valami vasárnapi családi ebédet jelent. 😀 Aki nem olvasta volna az egyik első bejegyzésemet, annak elmesélem: tavaly örökbe adtam egy pöttöm lánykát, aki nyafogott, hogy ő bizony jobb körülményekre hivatott. Történt ugyanis, hogy egy menhelyen beleszerettem egy kis keverék matrónába, és ő vált a… Tovább »

Kutyaszittelési alapismeretek

Avagy hogyan vigyázzunk barátnőnk kutyájára? Egy hete Spy-Mami megkérdezte, hogy mit csinálok pénteken. Mivel semmi különösebb mobilitást igénylő dolgot nem soroltam fel a munkáim hosszú listájában, ellenben arra, hogy Spy-ra kellene vigyáznom, felcsillant a szemem, a naptárba beíratott: péntek: műfordítás, Spy-ra vigyázás. A nagy napot stratégiai megbeszélések hosszú sora követte. Spy-Mami kioktatott Spy napirendjéről, táplálkozási… Tovább »

Végre!

Végre sikerült. Végre elszálltak az esőfelhők, és mehettünk…kutyákat, cicákat és mindenféle két- és négylábút (beleértve egy csapat óvodást is) fotózni a Misina Állatmenhelyre! Csak három hétig tartott, hogy végre alkalmas és özönvízmentes időpontot találjunk. Az egész úgy kezdődött, hogy Vikivel, aki (ott, ahol most oktatok) az első tanítványom, a kulturális programok lelke, vagy ahogy mi… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!