Állataim és egyéb családtagok

Sokat meséltem már arról, miféle balesetek okozói az engem körülvevő állatok. Elég csak arra gondolni, hogy Zserbó első sünkalandja a háziorvosomnál végződött. Mivel a betegéletutamat már így is dodzsemmel való karambolozás és aratáskori lábsérülés díszíti, no meg én az orrcsontomat is képes voltam eltörni kézenállás közben, már senki nem lepődik meg a környezetemben, ha egy… Tovább »

Közeleg a karácsony, a szeretet fogyasztás ünnepe, és miért is maradnának ki az állatok abból az össznépi őrületből… Az rendjén van, ha az ember a kutyájának is beszerez valamit (lehetőleg valami hasznosat) a fa alá, de mi van, ha éppen egy eb kerül a karácsonyi ajándékok közé? E sorok írásakor a Jófogáson a karácsonyra kulcsszóra… Tovább »

Milyen jó is annak, aki egészen kicsi kölyökként már ismerheti a kutyáját, mert a kutyaélet nagyon rövid, minden percét ki kell használni. Persze, az is szerencse, ha valakinek módja van befogadni egy felnőtt kutyit. Csak éppen, főleg ha kóbor vagy menhelyi kutyusról van szó, akkor ott motoszkál az emberben, hogy vajon milyen története lehet, és… Tovább »

Nem értem az embereket, mármint egy részüket. Főleg ha azt nézem, hogyan gondolkodnak az állatokról. Igyekszem empatikus lenni, nem ítélni el másokat, és nem állok be azok sorába, akik a kanapéról fröcsögik, hogy hetedíziglen ki kellene nyírni a családját is annak a szemétládának, aki… és itt szoktak jönni azok a történetek, amelyeken jó csámcsogni, mert… Tovább »

Képzeld el, Kedves Olvasóm, hogy éppen gyanútlanul sétálsz az erdőben a Kalauzoddal 😉 , majd a semmiből feltűnik egy kutya. Egy kicsi, puha, fürtös, kissé sáros, eléggé nyüszögő kutya. Nyakörvvel. Póráz sehol, póráz végén gazdi sehol. Mit lehet ilyenkor tenni? Először is a kulcstartó lógattyúdnak végre több dicsőség is jut, mint az, hogy a segítségével… Tovább »

Az utóbbi hetekben egyre “öregebbnek” érzem magam, legalábbis egyre távolabbra hátrálok a mai értékrendtől, és egyre kevésbé szédít meg, ha valakinek hatalma, pénze, kapcsolatai, értékes tárgyai vannak. Sőt, kifejezetten gyanakvóvá tesz egy drága ing vagy egy extrákkal felszerelt fiatal kocsi: mindig azt fürkészem, vajon ezek tulaja hálát ad-e a nagy szerencséjéért. Ugyanis hiába szereztük meg… Tovább »

Éppen a napokban néztem egy filmet a vadonban való túlélés fortélyairól valamelyik tudományos csatornán, de kiderült, hogy nem szükséges valamelyik esőerdőt vagy afrikai szavannát választani ahhoz, hogy izgalmas legyen a természetben. Végy egy mentőkutyás csapatot, mondjuk, a Pécsi Mentőkutyás Egyesületet. Végy egy előre megbeszélt tréningidőpontot. Tegyél hozzá egy gombászó hölgyet, aki ahelyett, hogy 300 méterre… Tovább »

Inkább az emberre értem. Ő tud ritka köcsög lenni, főleg ha állatokról van szó. Mindjárt kiderül, min húztam fel magamat. A sok cukiság és pííísz mellé jön egy provokatív írás. Széplelkűek, ugorjatok. Az emberi köcsögség példái közül most az állatkínzás nyilvánvaló eseteit hagyjuk, azok lassan már egészségtelen formában foglalkoztatják az embereket: jókat lehet csámcsogni a… Tovább »

Avagy honnan a fészkes fenéből jön elő ennyi sündisznó, és mi vezérli őket, hogy éppen Zserbó felé vegyék az irányt? Rövid sünpszichológia következik egy kis konteóval fűszerezve. De lehet, hogy lassan inkább emberpszichiátria kéne. Mostanában sok helyen lángol fel a vita, hogy tehet-e az ember valamit az állata vadászösztöne ellen. Bosszantó és elkeserítő, ha egy… Tovább »

A minap megláttam egy kutyás Facebook-csoportban (az Anonim Foxitartók virtuális rehabilitációs üléseinek egyikén 😀 ), hogy foxigazdik dicsekednek a kutyáik körmeinek színével. Egy foxi általában fekete és fehér körmökkel egyaránt rendelkezik, ami annyira mókás, hogy az ember órákig elnézegeti. Sőt, történetesen én kedvet is kaptam foxisítani a saját körmeimet. (És nem olyan formában, ahogy eddig… Tovább »