Fordított pavlovi reflex

Csak foxterrierrel ne kezdjen az ember…

Csak foxterrierrel érdemes kezdenie az embernek…

Az egyszeri gazdának catullusi élményei lesznek, ha foxitartásra adja a fejét. Imádja a kis aranyost, és időnként a jó édes anyukájába kívánja azt a disznót. Csakhogy mire végigér a gondolaton, azon kezd tűnődni, milyen is volt/lehetett az a kutyamama, aki világra hozta ezt az édes párát, és egyébként is ez a kis büdös de cuki volt/lehetett kölyöknek. Ebben a pillanatban a harag elpárolog.

Ezzel a technikával nevelik az embert a foxterrierek. De más is van a tarsolyukban. Az enyém például felismerte a pavlovi reflex fordított verzióját.

Forrás: pexels.com

Zserbó óramű pontossággal kapja az ételt, mert a rendszeresség jó hatással van rá. Szerencsére ehhez nem is kell beállítani a vekkert, mert Zserbó az etetési idő előtt 10 perccel elkezdi kocogtatni az ajtót. Előbb csak halkan kopog a küszöbön, majd úgy kezd zongorázni a körmeivel, mint egy türelmetlen ügyfél a hivatali asztal lapján. Mivel a Gazdi ennek a hangnak a hatására hagyja félbe, akármit is csinált éppen, lényegében a pavlovi reflex fordított változatáról beszélünk. Itt a hanghatás nem az evési, hanem az etetési ingerenciát idézi elő.

Ha néha mégis előfordul, hogy a finom falatok két-három percet (semmiképp sem többet) késnek, a hanghatások fokozódnak. Ajtódöngetés, majd a műanyag etetőtál, végül a fém vizestál piszkálása egyre erősödő intenzitással. Valószínűleg ezután Zserbó szerezne egy dudát, egy kereplőt, de talán még egy egész gospelkórust is, akik kánonban elénekelnék, mit énekelnék, üvöltenék a Már két perce meg kellett volna etetned! című opuszt. Eddig még sosem mertünk várni, hátha még a Zállatvédőket is kihívná.

A kutyám tehát felismerte a klasszikus kondicionálás (hangingerre adott feltételes válasz) lehetőségét, és nem rest használni.

Mondom, csak foxival ne kezdjen az ember. Vagy csak azzal.