Nemrég megkeresett valaki, hogy ha én úgyis akkora kutyabuzi vagyok (neked meg nénikéd), akkor keressek helyet SOS-ben egy fogszi-bígli keveréknek. Vagy valami hasonlónak. Gondoltam, ha tényleg foxi-beagle, akkor az ég irgalmazzon a leendő gazdinak, továbbá kívánok neki jó ismeretséget egy lakatosnál és egy kutyaiskolában. Még jó, hogy nem pitbú vagy amstaft, igaz? Mivel inkább arra koncentráltam, hogy a kutyus jó kezekben legyen (ahelyett, hogy az illető nyaka az enyémek között találja magát), elővettem minden marketinges tudásomat és meggyőzési képességemet. Ment a szívhezszóló hirdetés a fészre, és megmozgattam néhány követ. Mit ne mondjak, előbb lennék porszívóügynök, mint kutyaelsózási manager.
Forrás: Pexels
Természetesen Nevesincs Keverék kellően cukimuki ahhoz, hogy pár szív meghasadjon és pár lottószelvény még feladódjon, de a felelős gazdáknál általában nem csak úgy teremnek a kutyák, hanem komoly mérlegelés előzi meg a döntést. A nemfelelős kutyagazdáknál valahogy meg terem egy bígli ugyebár. Így aztán a felelős gazdák nem kértek a kutyából, akiről annyi volt ismeretes, hogy lány (sic), valamint hallgat a vezényszavakra (sic), és szereti a tejet (sic és wtf).
Amikor már vagy hatodjára kérdezett rá az ismerős, hogy tudok-e helyet az ebnek, akkor jött az utolsó mentsvár, Rita. Igen, az a bizonyos Rita. Aki első szóra igent mondott, és elkezdte átsakkozni az igencsak népes kutyaállományt, hogy helyet csináljon Nevesincs Bejglinek.
Azt hiszem, a világ kétféle emberből áll. Rókából és farkasból, mint a mesében. Ismeritek? Érdemes elolvasni! Szóval van a veretlen, aki valahogy eléri, hogy mások oldják meg helyette a problémákat, meg a becsületes és szorgalmas “vert”. Higgyétek el, hosszú távon a verteké a győzelem! Rita egy ilyen vert valaki, legalábbis ha azt tekintjük, hogy azonnal szalad segíteni, tenni, előmozdítani valamit.
Én pedig megnyugodtam, megszerveztem a fuvart a messzi távolból, és örültem, hogy Bejgli jó helyre kerül.
Csakhogy. Veretlen ebben a pillanatban közölte, hogy jaaa, nem kellett volna annyira igyekezni. Ugyanis Bodrogboldogtalan Külsőn van egy tanya, ahol szeretettel látják Bejglit. Uff. Ebben a pillanatban lepergett előttem a kép, ahogy drága Rita visszasakkozza a több tucat kutyát a megfelelő kennelekbe, és szomorú, mert szeretettel látta volna a soktucatodik aranyos kutyát is. És bizony, csodás “Idimami” vált volna belőle immáron sokadszor.
Ismét vert vitte volna a veretlent, de tudjátok, mit? Egy kutyáért még akár azt is…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: