Nem értem az embereket, mármint egy részüket. Főleg ha azt nézem, hogyan gondolkodnak az állatokról. Igyekszem empatikus lenni, nem ítélni el másokat, és nem állok be azok sorába, akik a kanapéról fröcsögik, hogy hetedíziglen ki kellene nyírni a családját is annak a szemétládának, aki… és itt szoktak jönni azok a történetek, amelyeken jó csámcsogni, mert akkor milyen fontosak vagyunk. Csak éppen sok csámcsogó nem cselekszik semmit. Persze, ez sem mindig igaz. Nem szoktam a Bibliával jönni, főleg nem a saját fontosságomat hangoztatandó, de igyekszem követni, hogy “Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”
De a nemértés jogát fenntartom magamnak.
Nem értem az ismerőst, aki fajtiszta (sic!) kutyát akar egy mobiltelefon áránál olcsóbban.
Nem értem az apukát, aki német dogot akar egyéves baba mellé úgy, hogy ő maga alig van otthon.
Nem értem azt az anyukát sem, aki rettegve menekül a kutyáktól, és a gyermekének is azt tanítja, hogy fúj, az megharap.
Nem értem a gazdát, aki csak másfél órán át keresi az erdőben elveszett kutyáját, majd hazamegy.
Nem értem azokat, akik szerint a chip semmire nem való.
Nem értem a gazdát, akinek megtalálják a kutyáját, és egy, a vitrinből kikapott üveg borral akarja megköszönni a megtalálónak, miközben különösebben nem foglalkozik az ebbel.
Félreértés ne essék, ha elrohan egy üveg új tokajiért, az érzés ugyanaz marad. Akinek megtalálják a kutyáját, az gyorsan adjon hálát a fenti hatalmaknak és adományt az állatvédőknek.
Végképp nem értem azt, aki fel akarja akasztani a kutyáját, mert az kergeti a tyúkokat.
Nem értem azt, aki nem viszi orvoshoz a műtét után lázas kutyát.
Nem értem azt, aki mindent megvesz a kutyájának, csak éppen a kutya nem lehet kutya.
De nem értem azt a kutyáskollégát sem, akinél minden átmenet nélkül mentem át drágabarátból sziahogyvagyba. Mondjuk, ezzel elég hamar megbékéltem.
Nem értem azt, akinek cuki kiskutya kell, lehetőleg fehér és egészséges, csak éppen ezt a Jófogásról szerzi be. Megsúgom, nem lesz az.
Nem értem azt, aki szerint a fekete kutyák csúnyák. A világ legszebb kutyája fekete volt, bár valóban nagyon a nyomában van egy tricolor.
De hát magamat sem, hogy miért is tűnődöm ezeken a haszontalan dolgokon. Inkább megyek megszeretgetni egy kutyát.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: