Éppen a napokban néztem egy filmet a vadonban való túlélés fortélyairól valamelyik tudományos csatornán, de kiderült, hogy nem szükséges valamelyik esőerdőt vagy afrikai szavannát választani ahhoz, hogy izgalmas legyen a természetben.
Végy egy mentőkutyás csapatot, mondjuk, a Pécsi Mentőkutyás Egyesületet. Végy egy előre megbeszélt tréningidőpontot. Tegyél hozzá egy gombászó hölgyet, aki ahelyett, hogy 300 méterre beugrana az erdőbe pár szem gombáért, valahogyan eljut a kiindulóponttól több kilométerre, majd szépen eltéved. Amikor már órák óta bolyong, a lemerülni készülő telefonján, a nagy nehezen levadászott térerőben értesíti a családját és az egyesületet.
Végy egy egyesületi önkéntest, akit értesítenek, hogy a tréning lefújva, de riadó, mostazonnal gombakereső-keresés. Az önkéntes hosszú percekig azt hiszi, hogy ez valami nehezített tréning, afféle próbatétel. Pedig nem. Éles bevetés, úgyhogy rohanás van.
A gombászó hölgy a nem túl meleg őszi erdőben bolyong, míg végül rátalál egy megjegyezhető pontra. Ugyanis odafelé az útja kerítésfélék mellett haladt, így most az egyik ilyennél ver tábort, hiszen az erdőben a fa nem egy túl hasznos támpont. Van abból pár. De egy kerítés, az már nyomra vezethet, és ő sem bolyong tovább, időt és erőt veszítve. Ezen kívül bizonyára kellő mennyiségű Bear Gryllst nézett, mert azt is tudja: a vadonban való túléléshez tüzet kell gyújtani. Dohányosok előnyben, tüzet csiholni, fadarabokkal szikrát szítani tudók szintúgy, mindenki másnak ott egy kis parázs, ami valami tábortűzből maradhatott hátra. Eddig megvolnánk, de a kommunikáció? Térerő egy magaslesen akad.
Eközben a mentőkutyások felsorakoznak, de a hölgy hátrahagyott autója mellett kétfelé ágazik az erdő. Szerencsére kiderül, melyik a helyes ösvény, de ott pedig veszettség elleni védekezésképpen rókacsalikat helyeztek ki, szóval a kutyákat legfeljebb pórázon lehetne bevetni. Egy mentőkutya pórázon pedig félkarú óriás, lévén neki be kell rohangálnia a területet, hogy szagot fogjon. A gyalog jó hosszú távot bebarangoló mentőkutyások már éppen a vadásztársaságot is riadóztatnák (lévén ők ismerik a területet, akár a tenyerüket), amikor egy zseniális ötlet beválik: a riasztópisztoly. A hölgy kap egy telefont, hogy ha lövést hall, menjen a hang irányába, és ő is jelezze, merről hallotta a hangot. Így a csapatnak végre lövése lesz arról, merre is van a keresett személy. Győzelem. Nagy ár a pár szem gombáért, de legalább kiderült, a mentőkutyások még kutya nélkül is képesek menteni.
Foglaljuk össze, ha már iskolában nem igazán tanítják.
Ha erdőben eltévedsz, és nem szórtál le lisztet, hogy tudd, merre mentél:
