Mentés másként

Éppen a napokban néztem egy filmet a vadonban való túlélés fortélyairól valamelyik tudományos csatornán, de kiderült, hogy nem szükséges valamelyik esőerdőt vagy afrikai szavannát választani ahhoz, hogy izgalmas legyen a természetben.

Végy egy mentőkutyás csapatot, mondjuk, a Pécsi Mentőkutyás Egyesületet. Végy egy előre megbeszélt tréningidőpontot. Tegyél hozzá egy gombászó hölgyet, aki ahelyett, hogy 300 méterre beugrana az erdőbe pár szem gombáért, valahogyan eljut a kiindulóponttól több kilométerre, majd szépen eltéved. Amikor már órák óta bolyong, a lemerülni készülő telefonján, a nagy nehezen levadászott térerőben értesíti a családját és az egyesületet.

Végy egy egyesületi önkéntest, akit értesítenek, hogy a tréning lefújva, de riadó, mostazonnal gombakereső-keresés. Az önkéntes hosszú percekig azt hiszi, hogy ez valami nehezített tréning, afféle próbatétel. Pedig nem. Éles bevetés, úgyhogy rohanás van.

A gombászó hölgy a nem túl meleg őszi erdőben bolyong, míg végül rátalál egy megjegyezhető pontra. Ugyanis odafelé az útja kerítésfélék mellett haladt, így most az egyik ilyennél ver tábort, hiszen az erdőben a fa nem egy túl hasznos támpont. Van abból pár. De egy kerítés, az már nyomra vezethet, és ő sem bolyong tovább, időt és erőt veszítve. Ezen kívül bizonyára kellő mennyiségű Bear Gryllst nézett, mert azt is tudja: a vadonban való túléléshez tüzet kell gyújtani. Dohányosok előnyben, tüzet csiholni, fadarabokkal szikrát szítani tudók szintúgy, mindenki másnak ott egy kis parázs, ami valami tábortűzből maradhatott hátra. Eddig megvolnánk, de a kommunikáció? Térerő egy magaslesen akad. 

Eközben a mentőkutyások felsorakoznak, de a hölgy hátrahagyott autója mellett kétfelé ágazik az erdő. Szerencsére kiderül, melyik a helyes ösvény, de ott pedig veszettség elleni védekezésképpen rókacsalikat helyeztek ki, szóval a kutyákat legfeljebb pórázon lehetne bevetni. Egy mentőkutya pórázon pedig félkarú óriás, lévén neki be kell rohangálnia a területet, hogy szagot fogjon. A gyalog jó hosszú távot bebarangoló mentőkutyások már éppen a vadásztársaságot is riadóztatnák (lévén ők ismerik a területet, akár a tenyerüket), amikor egy zseniális ötlet beválik: a riasztópisztoly. A hölgy kap egy telefont, hogy ha lövést hall, menjen a hang irányába, és ő is jelezze, merről hallotta a hangot. Így a csapatnak végre lövése lesz arról, merre is van a keresett személy. Győzelem. Nagy ár a pár szem gombáért, de legalább kiderült, a mentőkutyások még kutya nélkül is képesek menteni.

Foglaljuk össze, ha már iskolában nem igazán tanítják.

Ha erdőben eltévedsz, és nem szórtál le lisztet, hogy tudd, merre mentél:

1. Igyekezz megjegyezhető pontokhoz viszonyítani. Útelágazás, táblák, turistajelzések, táborhelyek, stb. Ha végképp elkeveredtél, maradj egy ilyen mellett.
2. Ha van telefonod, értesítsd a rendőrséget, családodat, megadva minden lehetséges pontot, ami segíthet. Ha erdőbe indulsz, legyen nálad telefon. Ha nem ismered az erdőt, akár a tenyeredet, akkor két telefont vigyél, és lehetőleg legalább egy embernek mondd el, hova indulsz. Mi egyszer megbeszéltük egy barátnőmmel, hogy X órakor kell végeznie valahol, és ha nem hív, akkor gond van. X óra 20 perckor már a BRFK-t hívtam, és amikor előkerült, már a fél országban körözték az illetőt, akinél volt. Szóval olyannak mondd el, hova mész, aki legalább akkora kopó, mint én. Ja, a barátnő élt és virult.
3. Ha nincs térerő, keríts egy magaslest (hardcore verzió: mássz fel egy fa tetejére). A magasles a párzási időszakban is jó szolgálatot tesz, mármint nem gyalogol keresztül rajtad egy szerelmes vaddisznó szürkületkor.
4. Erdőben alapvetően nem gyújtunk tüzet, de elveszéskor bocsánatos bűn, mert a minket keresők megláthatják a fényt, füstöt, sőt melegedni is tudunk. Csak felelősen, lehetőleg tűzrakóhelyen, nehogy még a tűzoltókat is magunkra szabadítsuk.
5. Próbáljuk megőrizni a nyugalmunkat. Kis országokban nem járunk úgy, mint Juliane Koepcke, aki egy légikatasztrófa egyetlen túlélőjeként tíz napon át bolyongott a világ egyik legveszedelmesebb vadonjában, mire be tudott sétálni egy favágókunyhóba. Ha tartjuk az irányt, Magyarország minden létezhető erdejéből kijutunk záros határidőn belül. De inkább bízzuk a szakemberekre.