Köcsögállatok

Inkább az emberre értem. Ő tud ritka köcsög lenni, főleg ha állatokról van szó. Mindjárt kiderül, min húztam fel magamat. A sok cukiság és pííísz mellé jön egy provokatív írás. Széplelkűek, ugorjatok.

Az emberi köcsögség példái közül most az állatkínzás nyilvánvaló eseteit hagyjuk, azok lassan már egészségtelen formában foglalkoztatják az embereket: jókat lehet csámcsogni a hogyan verte meg-akasztotta fel-éheztette halálra és mindezek aprólékosabb módozatai témákon. Legalább addig sem kell rászólni a szomszédra, hogy ugyan már miért veri a kutyáját, netán felhívni Mari néni figyelmét, hogy egy tacskó alapjáraton nem harminc kiló, és esetleg megmagyarázni a nyaraló kölkeknek, hogy a bodobácsok agyonnyomkodása nem menő, hanem ultragáz, és húzzanak vissza fészbukkozni. (Mindhármat abszolváltam; nem övezett társadalmi elismerés a civil kurázsimért.)

Na de ott van az állatok környékén elkövetett felelőtlenség is. Az első ilyen a kijárós macskák esete. Tudom, ezzel sokakat magamra tudok haragítani, de éppen eleget bájologtam mostanában fölöslegesen ahhoz, hogy megtudjátok: igen, felelőtlen tömeggyilkosoknak tartom a kijárósmacska-tartókat. A macska ugyanis válogatás nélkül öl madarat, mókust, egeret, és ugyebár utóbbira sem őt kéne tartani, van arra egyéb módszer. A macska nem azért fogja meg a frissen kikelt stiglicfiókát, mert jaj, de éhes. Hanem mert csak. Csak azért jobb a náciknál, mert legalább néha dorombol. A házban tartott cicákkal a világon semmi gondom: éljenek boldogan, cukik és mukik, és mindenki olyan élőlény parazitáit és szőrét fogyasztja, valamint alszik azokkal, amilyenét csak szeretné (igen, én a kutya a lakásban projektet is fenntartásokkal kezelem). De ne növeljük már az eddig is iszonyú méretű félvad macskapopulációt azzal, hogy etetjük a kóbor cicákat (talál az magának védett madarat doszt), főleg, ha a nyár végén elcuccolunk a nyaralóból, és magára hagyjuk a macskaállományt. (Tényleg, akkor már miért nem olyan cukimukik, hogy elvigyünk párat ivartalaníttatni? Az Illatos úton nemrég potom 3000 Forintért megcsináltak egyet.)

Van még egy embertípus: a kirakok egy adag minőségi sajátmárkás 90% gabonatartalmú illatozó száraztápot… és ott is hagyom. Erre a csodás illatorgiára befut az összes, szintén önellátónak indult sündisznó, akik rátanultak, hogy van elég ingyenkaja. Nem lédús alma (a sün kajakra nem hord almát a hátán) proteinben gazdag rovar, hanem szénhidrátbomba kutyakaja, de legalább semmi meló megszerezni. A kutyák jelentős hányada vadászattal kapcsolatos vérvonalat hordoz magában. A sün pedig zsákmányállat-kinézetű. Így egy sünre átlagosan egy egész három tized megvadult kutya jut. És két egész ezen a szerencsétlen éjjelen se alvó gazda, aki vérmérséklettől függően lehívogatja vagy lefejt a kutyát a sünről, kiszedi a tüskéket a kutyájából, retteg egy jót a parazitáktól, majd újból megpróbál elaludni. Már ha tud a rázúduló “deháthiszenasünvédett” típusú, egyrészt teljesen jogos, másrészt enyhén kanapéokosság-ízű dumáktól. Igen, védett. Tudok tenni az ellen, hogy bejöjjön a kertembe, és farkasszemet nézzen a kutyámmal? Valamelyest igen, mert a kerítés alját megerősítve némileg megálljt parancsolok a kaktuszmalacoknak. Óriási telekkel bírók biztosan kapnak kedvezményt a csibedrótosnál, és az esztétikum úgyis relatív fogalom, tudjuk Lukács György óta.

Tudom, ellentmondásnak tűnik: védett tengelic szegény, védett sün nem számít. Nem. Néha elkerülhetetlen a természetkárosítás, például nálunk egyszer egy favágó levert egy galambfészket. Ilyen van. Jobban sírt, mint én. De a rendszerszintű hülyeség, ami senkinek sem jó, no, az nagyon bosszantó. Gondolkodjunk már kicsit előre!

Ja, és a végére. Nem etetünk gólyát. Azt hittem, agytudjátokmit kapok, amikor meghallottam, hogy egyes településeken olyan szelídek lettek a gólyák, mint a Taj Mahal környéki majmok. Tudom, cuki. De nem. Nézni szabad. De ha szelíd lesz, az első útján lepuffantják a vadászok. Tényleg, apropó, gólya, lesz még egy kiakadásom hamarosan, már ha olvas még ezek után valaki.