Avagy honnan a fészkes fenéből jön elő ennyi sündisznó, és mi vezérli őket, hogy éppen Zserbó felé vegyék az irányt? Rövid sünpszichológia következik egy kis konteóval fűszerezve. De lehet, hogy lassan inkább emberpszichiátria kéne.
Mostanában sok helyen lángol fel a vita, hogy tehet-e az ember valamit az állata vadászösztöne ellen. Bosszantó és elkeserítő, ha egy párnapos mókuskölyök vagy egy frissen kikelt fióka egy játékból vadászó, nagyon is jóltáplált macska fogai között végzi, de az is finoman szólva kellemetlen, amikor vadászkutyánk nagy elégedetten tesz le elénk egy frissen kinyúvasztott kisállatot. Én minden lényt tudok sajnálni, és azt gondolom, a gazdának a lehető legtöbbet kell megtennie azért, hogy elkerülje az ilyen értelmetlen halált.
Természetesen nem tudunk mindent megakadályozni. Először kitenyésztünk egy szuper szaglással megáldott, a vadonban Bear Gryllsnél is makacsabban küzdő kutyafajtát, aki kilométerekről kiszúrja a vadat, majd a magunk hasznára fordítjuk, és vadászni visszük, megdicsérve, ha halálra rémisztett egy megtermett vadkant. Később ebből a fajtából cukkermukker szobakutyi lesz, és akkor pedig csodálkozunk, ha este egérrel a szájában ugrik be a párnáink közé, elégedett vigyorral a pofiján. Amikor pedig sikítva menekülünk az ágyból, és még aznap éjjel tűzre vetjük a vadiúj Billerbeck garnitúránkat, no, akkor kavarodik csak meg egyetlen kicsi szőrös, négylábú kincsünk.
A rágcsálókon kívül más veszély is leselkedhet ágyunkra és tulaja nyugalmára. Egy darabig azt hittem, csak az én kutyám sünözik, de az Anonim Foxitartók virtuális ülésein már nem egyszer került szóba, hogy a foxterrierek igen sok példánya imád az éjszaka közepén lehetőséget biztosítani gazdájának némi fehérneműs felvonulásra. (“Ev vagyok, és éjjelente bugyiban rohangálok üvöltözve.”) Esetleg anélkülire, ha az ugatás akut sünhelyzetre utal. Ti. Zserbóról egyből meg lehet állapítani, hogy a sünugatás mely fokozata áll fenn. Van a “valahol kétszáz kilométerre közeledik egy sündisznó”, a “juhé, mindjárt átharapom az ellenem odaapplikált bádoglemezt”, meg a “megőrültem, és szétkaplak, te szemét sün” típusú vonyítás. Erre az utóbbira csak az “akár anyaszült pucéran is, de azonnal ki kell szaladni az éjszaka közepén a szomszédok legnagyobb örömére” típusú reakció az adekvát. (Egy nőismerősöm egyszer topless ugrott ki a kádból, és miután hatástalanította a terriert, kedélyesen elbeszélgetett, feszültségoldó céllal, a hirtelen nagyon megértővé és kommunikatívvá váló szomszéd öregúrral.)
Ma éjjel Anyu megszívta. Éppen hogy vége lett a kulturált szórakozást drogos fecskendőket szerteszét kínáló ifjúsági fesztiválnak, így lehetőség adódott, hogy az este 9 és hajnali 5 közötti időt ne a Despacito ezernégyszáztól ezerötszázadikig terjedő meghallgatásával töltse. De nem. A sündisznó megjelenése még a Despacitot is visszasíratta vele. Hangsúlyozom egyébként, hogy Zserbó nem szokta kinyírni a sünt, hanem a szájába veszi, és ezernégyszáztól ezerötszázig terjedő kört kell menni vele a kertben, mire végre elengedi.
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/wp-content/uploads/2014/04/sun6.jpg
Másnap pedig jöhet a kerítés ezernégyszáztól ezerötszázig terjedő javítása.
- Na de mivel javítsuk meg a kerítésdrótot?
- Még több dróttal.
Így esett, hogy betértem egy barkácsboltba, ahol felvásároltam a teljes készletet kötözőzsinegből, és éppen a további lehetőségek iránt érdeklődtem:
- Foxibiztos kerítésdrótot keresek.
- Foxibiztos? Olyan nincs a világon.
És tudtam, és tudtam! A Despacito a sünök bosszúja!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: