Itt az idő, hogy ismét szó essen a Pécsi Mentőkutyás Egyesületről, főleg, hogy mozgalmas hétvégén vannak (remélem, mondhatom, hogy vagyunk) túl. Ugyanis a Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesület tagjai látogattak el Pécsre, akik tréninget tartottak tréningből. Azaz bemutatták, hogyan lehet még hatékonyabban tanítani a kutyákat a keresésre, milyen apró fogásokkal lehet még biztosabban beépíteni bizonyos elemeket a kutyák tudásába. Náluk a malinois fajta képviselői domináltak: némelyik mali egyenesen a VB-re készül. (De volt goldennek és vizslának látszó kutya is, utóbbi ráadásul mentett. Szóval nem feltétlenül kell válogatott arisztokrata vérvonal ahhoz, hogy egy eb jó legyen mentésből. Sőt, a kis Zizi még terápiás kutya is. Hozzá kell tennem, hogy mintha felugatni is olyan kis finoman ugatná fel az embert. Tapintattal.
A kétéves vizslaféleség munkában
Bezzeg a malik! Tőlük zeng az erdő, de ez is hasznos.)
Malinois-jakuzzi
Vajon a laikus gondolná, hogy egy mentőkutyát a nyakörv levétele vagy éppen a kutyavezető kezére húzott kesztyű “kapcsolja be”? Vagy ki tudja, miért van minden mentőkutyásnál (na, jó, némelyiknél a táskában, az meg a kocsiban 😉 ) babahintőpor? Vagy hogyan bírja ki egy kutya az utánfutóban akár órákig? Vagy hogyan máshogy jelez egy kutya, mint ugatással?
Elárulom. A hintőpor a szélirányt hivatott megmutatni, már ha egyáltalán van. A hétvégi kánikulában alig volt. A szél a mentőkutya barátja vagy éppen hátráltatója is lehet. Ugyanis ha éppen a keresett személy irányából fúj a szél, akkor pillanatok alatt megvan az illető. De ha nem, akkor elfújja felőle a szegfelhőt, így a kutyának nehéz dolga van. Az utánfutó (mármint a pécsieké, amiről a járókelők állandóan azt hiszik, hogy kínzókamra) pedig hiperszuper szigetelt darab, én is inkább ott töltöttem volna a napot, mint a szabadban. 🙂 Az ugatáson kívül pedig egy egészen sajátos módszer is létezik: Ribizli, a goldennek látszó eb a vezetőre felugrálással mutatja meg, hogy megvan a célszemély.
Kópé, mudi a “mieink” közül
Ezen a tréningen a kutyák légszimattal dolgoztak, azaz 2, vagy éppen 4-5 hektárnyi területet (ki milyen szintű vizsgára készül) úgy fésülnek át, hogy a kutyavezető “sávonként” beküldi őket, és a szaglásukra támaszkodva kell megtalálniuk az eltűnt (vagyis jelen esetben az erdőben önszántából egy hangyabolyba a földre lehasaló) személyt. Természetesen a kutya meg is láthatja az illetőt, de akkor jó igazán a gyakorlat, ha “bekapcsolja az orrát”. Lévén akkor biztosan nem vét el még egy terepbe beleolvadó, bokor alján fekvő sérültet sem.
Eligazításon
Az önkéntesek felelőssége is igen nagy. Nem mindegy, hogyan viselkedünk bújásnál, mert az egész tanulási szakaszt is el lehet rontani, ha nem vagyunk eléggé figyelmesek. A tréninget vezető személy elmondja, az erdei ösvénytől mennyire (hány lépésre) haladjunk befelé a sűrűbe, és milyen testhelyzetet vegyünk fel (guggoló, fekvő, hullapóz). Türelemre van szükség, hiszen sokszor hosszú ideig kavarog a kutya a közelben, mire megtalál minket. Az indokolatlan rádiózás (tudniillik rádión kommunikálunk) is el tudja rontani az akciót: a kutya meghallhatja a hangunkat, és amiatt talál meg minket. Koncentrálni kell arra is, hogy a kutya hányat ugat, jelezve, hogy megvagyunk. Ezt is a vezető tisztázza bújtatás előtt. (Nekem mázlim volt, az engem kereső malinois tízenként tartott egy kis szünetet, úgyhogy könnyű volt pontosan harmincig várni a jutalmazásig.) A mentőkutyák számára a keresés játék, de ez a játék életet menthet. A pécsi csapat most még több munícióval várja a bevetéseket (bár nem bánja senki, ha ezekre minél ritkábban van szükség).
/Köszönet a fotókért Schön Angélának és Görgey Évának./
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: