Nem vagyok az a fajta gazdi, aki kisgyereknek nézve a kutyáját, kisfiús vagy netán pasis cuccokba öltöztetné őt. Ha lány kutyám lenne, rajta sem lenne semmi fidres-fodros, flitteres rózsaszín csoda. Látásból ismerek egy nőt, aki mindig összeöltözik a francia bulldogjával: na, az lehet ám a nagy fáradság, reggel összehangolni a ruhatárat. Felőlem nyugodtan, de attól még minden alkalommal jót kuncogok rajtuk -magamban, persze.
Zserbónak van egy nyakörve, amelynek kiválasztásánál a praktikum vezérelt: kényelmes legyen neki, és ha valami sünt üldözve belemegy a susnyásba, akkor ne akadjon fenn, ellenben én meglássam, merre kell vennem az irányt, azaz mely tüskékbe akadjak bele. 🙂
Zserbónak ezen kívül van egy hámja, amiből egészen remekül houdiniskedi ki magát úgy nettó két másodperc alatt, ha éppen helyzet van. Ez a tény vezérelt minket egy új hám választására. A kommersz darabokkal már nem is próbálkoztunk, és volt olyan darab, amit bár egy Etalon-Foxigazdi melegen ajánlott, nálunk a főpróbán elvérzett. Hiába, Zserbó nem egy tipikus foxi. Ő egy hardcore foxi. A főpróba nálunk egyébként a macskateszt, azaz ha Ebzet kikászálódik a hámból egy pimasz macska láttán, akkor a hám nem megfelelő. Márpedig Ebzet körülbelül csak a már említett Houdini fémláncainak szorításából nem tudna kiszabadulni… öt másodpercen belül. Csak tíz.
Hám kell, de milyen? A Mentőkutyások körében forgolódva tűnt fel, hogy a falka dömperének, Jonnak Julius K9-es hámja van. Nna, ha őt az visszafogja, akkor talán Zserbót is. (Az aprócska különbség a két kutya között tíz kiló a labrador javára és tízszer több szertelenség Zserbóéra.) Meg, hát, miért ne szerezzek rendőr- és segítőkutyákra való hámot Zserbónak? Elvégre tartozzon ő is egy elit klubba! Termék megrendel, átvesz. A biztos, ami biztos jegyében egy I-öv is jön a csomagban, mert az tovább fokozza a biztonságot.
Na, jó, de hogy a túróba’ kell ezt összeállítani? Hogyan kell feltenni a kutyára? Zserbó szokatlanul nyugodtan tűri a két gazda szerencsétlenkedését, pedig már tépkedjük vadul a tépőzárat, kissé a kutyába is bele-beleepilálva. Úgyis akkora sörénye lett a télen, hogy a haute couture csak neki készített (Kati, ezúton is nagy-nagy köszönet!) kabátkának a szabásmintájába bele kellett komponálni a megnövekedett nyakkörméretet is. Ja, hogy kabátkája is van? És véletlenül pont illik az enyémnek a színeihez? Hupsz, hát, az csak merő véletlen, kérem szépen!
Az I-öv sehogy sem akar illeszkedni, túl nagy része liffen ki. Hogy is van ez? Elő a netet! Ha Youtube-ról lehet már rántottát készíteni, hasizmot kockásítani, vagy éppen kisebb agyműtétet végrehajtani, akkor csak van valami erről a nyavalyás hámról is. És lőn. Igaz, sehogy sem fogom fel, miért az az aláfestő zene, hogy egy hapsi rockert imitáló, de attól nagyon távol álló hangon ismételgeti: “Dzsúliusz kénájn”, de szerencsére hamar megvan a némítás gomb. A vizuális információ ellenben kitűnő, és a nagy igyekezetemben az az aprócska tény, hogy Zserbó egy perc alatt rájön a tablet használatára, és még be is lájkolja a videót, csak később esik le. Némi újabb epilálás után hám kész. Szép kék, és külön lehet hozzá rendelni tépőzárral rögzíthető feliratokat is.
A főpróba (állatorvos, rendelői macskákkal megspékelve) működik, Zserbó most éppen nem Houdini. Mindenesetre felkapom, amikor a macska mellé érünk: egek, most mindenki azt hiszi rólunk, aki lát, hogy ennyire tutujgatom Anyucipiciszemefényét. Pedig tulajdonképpen de. Rendelek is egy tépőzáras feliratot. Mondjuk, legyen az “Anyucipicifoxija”?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: