Nem!

Újra ugyanaz. Ócska slágereket üvöltető bulizók, akiknek bizonyára annyira sivár lehet az életük, annyira pocsék a munkájuk, hogy a hétköznapokban már csak arra fenik a fogukat, mikor tombolhatják ki magukat. Lehetőleg annak a kárára, aki még a nehézségben is inkább a lehetőséget látja; akinek talán ugyanannyira sok macera volna az életében, csak éppen képes emiatt nem másokat hibáztatni, és nem vágyik mások életét tönkretenni. Petárdahegyek, tűzijáték, menekülő kutyák. 2016 is így múlik el. A rémületükben elszökő kutyák 40%-a sosem talál haza. Ezekben a pillanatokban legszívesebben kocsiba pattannék, és járnám a környéket, összefogdosva a kóbor kutyákat.

Persze, elkóborol, mert nem tanították meg neki, mi ez a zaj -szajkózza Okosgazdi, aki a kutyust kölyökkorában megtanította, hogy a durranásoktól nem kell félni, így aztán a kutyát most már nem is igazán zavarja a kinti háborús helyzet. Rendben. Elvégre minden egyes eb így működik. Gazdi kiviszi az égzengésbe, majd elmagyarázza, hogy ez csak az ilyen és ilyen vegyületek kölcsönhatása, és kutya megnyugszik. Másik Okosgazdi azt ecseteli, bizony, van kutyabiztos kerítés, és azt mindenáron meg kell építeni. Megmutatom neki, mekkora helyen préselte át magát egy ismerősöm kutyája, mert hajtotta valami. Nem, nem, az ilyen és ilyen betonvas hálón, azon nincs kutya, aki átfér. Hogy akkor miért nem jut el a hír máshoz is? Mert mások csakis buták lehetnek. Aki pedig nem bírja a petárdákat, az ünneprontó.

Így működünk mi mostanság. Okoskodunk, kioktatunk, ítélünk és élünk úgy, hogy nem gondolunk arra, hány embert bántunk meg magunk körül. Nem fogadjuk el, sőt lehetővé sem tesszük a nemet. A nemet, ha valakinek “sok” vagyunk.

Lassan csak a reklámokban marad emléke azoknak a karácsonyoknak, amikor az emberek templomi kórusban énekeltek, még ha megrögzött ateisták is voltak; amikor a gyerekek betlehemeztek, az ünnep a csendről és a lélekemelő hangokról, illatkoról szólt. Lassan már csak magazinokban bukkannak fel azok az önfeledt szilveszteri bulik, amikor az emberek boldogan és veszély nélkül tódulnak az utcákra éppen csak annyi itallal, ami a jókedvükhöz kell, boldogan trombitálva, őszintén kívánva ismerősnek és vadidegennek egy valóban boldog új évet.  2017, gyere, nagyon bízom benned.