Egy kutyás fórumon hirdetés: péntekre kutya kell. Legyen kicsi, kislány, és persze, legyen róla kép. Idős szülőknek, kell, és kész. A megütközött kommentelők megnyugtatására válasz: ha majd…, akkor az illetőnél fog lakni a kutya. Világos.
Valaki megkérdezte, miért éppen kislányt. Én azt kérdezem, miért éppen kutyát. A piacon az elemes plüssmajom most akciósan csak egy ezres.
A kutya sem felnőttnek, sem kisgyereknek, sem magának a római pápának nem mostazonnal jár. A kutya nem jár. Szerintem a használati tárgyak sem úgy járnak valakinek, de az élőlények főleg nem. A kutya nem pénteken érkezik az életünkbe. Hanem hétfőn kialakítjuk a helyét, megvesszük a neki való holmikat (és itt nem a strasszos kutyakabátra gondolok), és vasárnap veszi birtokba azokat. Vagy hétfőn kiszedjük őt a forgalomból, levágjuk őt a láncról, és hétfőn még a pulóverünkön alszik, és a májkrémünket eszi. A kutyát nem képről választjuk. Hanem a szemébe nézünk. A kutya nem csak szép lehet. Nekünk lesz az. Nekünk az lesz. Vagy marad a világ legrondább kutyája, de szeretjük. A kutya lehet fekete is. A labradorok fele is az, és a labradorokat mindenki szereti. A kutya lehet háromlábú. Ezt nem mindenkinek kell bevállalnia. A kutya nem mártíromság. Csak egy kis empátia dolga. És igen, jöhet azért, hogy a magányunkat enyhítse, hogy mozgásra bírja az idős szülőket, hogy ugasson, ha jön valaki, hogy házat őrizzen, szánt húzzon, patkányt fogjon, és így tovább. A gazda nem csak a profi állatorvoshoz járó, hétvégente egy falkával kiránduló fajta. Gazda lehet az idős néni a vénséges és lomha tacsival is, ha a tacsinak alapvetően jó az élete. Gazda lehet az is, akinek néha nincs más lehetősége, bezárja a kutyát, ha különben eleget törődik vele. Gazdi lehet az is, aki ordított már rá a kutyájára. Ha nem ez az alapállás.
A gazda tévedhet. Hibázhat. De a leendő gazda ne mostazonnal akarjon kutyát, és lehetőleg higgadtan tűrje a keresztkérdéseket. Próbálna meg gyereket örökbe fogadni. Már csak az emberi kommunikáció iránti tiszteletből is. Ha nem így tesz, hanem nekiront a kérdezőnek, akkor nem lesz gazda, mert az alázat eltűnt a horizont mögé. Ha pedig még egy állatvédő védi meg, áll mellé, ledorongolva a kulturált kritikát megfogalmazókat, nos, akkor az állatvédőt sem tudom többé annak nevezni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: