Avagy hogyan szabadítsuk rá az egész Vadásztársaságot, élén a legendás Vadásszal, egy könyvtárosnénire.
Szép novemberi nap, a hőmérséklet 15 fok lehet. Ideális sétaidő embernek, kánikula a PRT-nek. Spy mellettünk baktat, néha ellenőriz egy pocokjáratot, megszagol egy lehullott almát, de nem túl élénk. Megfigyeltem, hogy az útvonal egy pontján a terrier mindig átvált nyúlba, és onnantól apró ugrásokkal közlekedik. Most ez a produkciója sem túl meggyőző. Közben Spy-Mami és én megpróbáljuk megoldani a világ problémáit. Egyelőre ő áll jobban, de hamarosan én is megvillantom éles elmémet és detektívtehetségemet.
Előbb még Spy-Mami bejelenti, hogy letérünk a főútról, és megcsodáljuk a Praktikus Alacsony Magaslest. Alacsony, mert csupán egy méter magas (érthető, ugye?), és praktikus, mert ülve lehet róla csipkebogyót enni. Már nyilván szezonban. Meg nyilván bármilyen más gyümölcsöt is… ha az ember hoz magával. Spy-Mami mutat, hogy nézzem, ott a magasles, de csak bámulok, és semmi. Pedig mióta a szégyenteljes szarvasos-agancsos-nejlonzacskós eset történt velem, különösen adok arra, hogy ne férhessen kétség az éles látásomhoz. Alacsony Magasles felszívódott! Hallatlan! És sehol egy tábla, hogy te, vándor, ha arra számítasz, hogy itt most megpihenhetsz, hát, tegyél le róla, mert holmi vadászok jobb helyet találtak neki. A Vadásztársasággal még számolunk!
Még a kutyának sem elég magas!
Meg ők velünk! Egy darabig biztosan nem szeretnék a Vadász szeme elé kerülni! Mesélem, miért.
Egy alak tűnik fel a távolban, és mintha minket megpillantva változtatna irányt, immár a rét kijáratához vezető földúthoz tart. Spy felfigyel rá, el akarja zavarni, mintha csak egy szarvas lenne. Pedig határozottan nem az, mert nincs agancsa. Sem világoskék kukazsákja. Ellenben van terepszínű kabátja és hátizsákja. Spy-Mamival együtt kezdünk konspirálni. Vajon mit keres egy idegen a szántóföld mögötti fasorban, miért változtatott irányt, miért szaporázza a lépteit, és különben is, ha Spy-nak nem szimpatikus, akkor eleve gyanús. Barátnőmben felmerül: mi van, ha a tavaszi orvvadászok tértek vissza? Ennek az illetőnek úgyis olyan orvvadászos külseje van. Szerencsére fegyvere nincs, legalábbis puska nem férne el a táskában. Mi is megiramodunk, és egyre izgalmasabb lesz a dolog. Vajon orvvadászt fogtunk? Értesíteni kell a Vadászt. A Nem-Orv-Vadászt. Lehet, hogy a mi éberségünk és éles logikánk leplez le egy bűnbandát? A levegő megtelik feszültséggel. Spy előreszalad, Mamija visszahívja, az alak hátra sem fordul a hangra, csak iszkol el. Eltűnik a furcsa terepszínű ruhában, amit hétköznapi kirándulón nem gyakran látni. Amint kiérünk mi is, meglátunk valami gyanúsat. A rét kijáratával szemközti csalitosban lett egy újnak tűnő ösvény. Jómagam neszt hall. Az orvvadász biztosan bemenekült a bozótba, és most várja, hogy tiszta legyen a levegő. Spy-Mami telefont ragad. Értesíti Vadászt, és jó hangosan adja elő a mondókáját, hogy ha az alak a csalitosban volna, akkor tudjon róla: máris körbe lesz kerítve. Perceken belül tíz kettő szirénázó hangosan zörgő platójú terepjáró fog megállni itt, kiugranak belőle a marcona vadászok, és a bűnözőnek befellegzett.
Vadász elküld minket az akció színhelyéről, de perceken belül ott lesz. Mi folytatjuk a nyomozást, immáron autóval. Az imént a fejünk felett röpködött egy repülő is, még képesek leszünk, és azt is leintjük. Spy-Mami meg akar győződni róla, hogy az alak nem az aszfaltos úton hagyta el a terepet, ezért elindul az egyik irányban. Sehol semmi. Már fordulna meg, hogy a másik irányban is felmérje a terepet, amikor… jé, itt a terepszínű orvvadász! Jé, ez egy nő! Egy szőke, szemüveges, filigrán teremtés. Spy-Mami percekig keresi a megfelelő eufemizmust arra, hogy ezzel a jámbor ábrázattal tulajdonképpen tanárkinézetű nőről van szó, mire a segítségére (és a magaméra) sietek: az orvvadászunk biztosan könyvtáros. Olyan kardigános-köpenyes fajta, aki nosztalgiát érez a cédulakatalógus iránt, és szombatonként matinét szervez az ifjúságnak. Egy pillanatra még felötlik bennem a lehetőség: az anyósülésen ülve könnyedén ki tudnám nyitni az ajtót, amivel leteríteném a mindenesetre továbbra is gyanús alakot, majd Spy ráugrana, és az árokban őrizné addig, amíg ki nem érnek Vadászék. Meg a komplett készenléti rendőrség, és akkor aztán lenne időnk blogot írni. Lehet, hogy a könyvtárosunk csak gombászott. Bár ez a verzió nem tetszik. Csak az tetszik, hogy Vadászék kikommandózták magukat a fasorba. Remélem, végül ők sem terítették le a gombászó könyvtárosnénit!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: