Avagy hogyan eredményez egy bemázolt kertkapu, egy yorkshire terrier és egy pillanatra lankadó figyelmű Nagyi komplett zűrzavart egyetlen pillanat alatt.
Történt, hogy éppen békésen napoztam az őszi lombok alatt, amikor is nekemszegeztetett a kérdés: mi van, ha a kutya barna lett? Iiiilyenkor? Hát már alig van UV, meg amúgy is, a kutyáknak van bundájuk, hát hogyan barnulnának le?! Hát a kapuban! Hogy micsoda?! Ja, hogy a frissen barnára mázolt nagykaputól! Az más! Akkor atyaúristenjézusmáriamostmilesz?!!
Mert hogy Zserbó nem hallgatott a nagyanyai jó szóra, és neki azonnal fel kellett derítenie, hogy a kapun túl ólálkodó yorkie milyen szándékkal közelít. A felderítés pedig kissé militárisra sikeredett, álcázószín felvétetett…hála az égnek, csak a lábra. A gyönyörű fehér tappancsára. De mi lesz, ha lenyalogatja?
Elő hát a kutyabunda-tisztító sprayt…szerintem merő lehúzás. A macskakakit nem szedi ki, a festéket pláne nem. Oké, ha a lazacolaj remekül tisztítja a festékes emberi kezet, a kutyáét is talán. Anyu akcióba lendült. Kutya lefog. Lábat előhalász. (Észrevettétek, mennyi lába van egy kutyának, ha valami műveletet hajtunk végre rajta?) Kutya morog. Anyu szintúgy. Elhangzik az első Anyádat, Mocskosdisznó! Zserbó szájából is, az biztos. Festék egy mikromilliméteren távozik a fehér kutyabundából. Újabb akció. Kutya két vállra fektetve, ember ráhasal, láb megfog, kutya akár egy krokodil, kicsusszan a szorításból.
Nem megy. De mi van, ha elkezdi nyalogatni a lábát? És mi a csudáért nem a kedvencem, a vízbázisú magasfényű került a kapura? Akkor csak víz alá kellene tartani a kutyát, jobban mondva, csak meg kéne kísérelni úgy lefogni, hogy sikerüljön leborítani egy vödör vízzel, miközben ő, akár egy krokodil, kalimpál és csattogtatja a fogait? Sokkal könnyebb lenne a helyzet. Összehasonlíthatatlanul.
Vissza a haditervhez. Google a barátunk. Meg a foxis Facebook-csoport. A tanács egyszerű és nagyszerű. A festékes részt le kell vágni. Oh, ez egyszerű lesz, de telefonos közvetítést kérek. Innentől akár egy sportriporter is átvehetné a szót.
Jó délutánt, kedves közönségünk, a foxi kontra ember mérkőzés első félidejében az állás három-nulla a foxi javára. Gyönyörű balhorog, nagyszerű kifordulás, de most az ember áll nyerésre. Már le is vágott egy millimétert. Második félidő, az ellenfelek újult erővel feszülnek egymásnak. Még pár milliméter, és győzelem. Zserbó lába ismét szexisen sima, akár egy gyantareklámban. Tényleg, lehetne reklámarc, hiszen pár éve volt olyan, hogy egy percre maradt felügyelet nélkül, amikor berongyolt a fürdőbe, elcsent egy gyantacsíkot, magára applikálta, és hát, az nem jön le másképp, csak rendeltetésszerűen. Meg aztán, amikor kötözni kellett a sebes lábacskát, akkor sem tudtunk mindig finomkodni. Valószínűleg a kutyám lába többször volt epilálva, mint egy modellnek. 😀
Persze, kellett nekünk rohamsisak. Épp az imént beszélgettem egy idegennel, aki (éppen kutyatalálás művelete közben voltunk) amint meghallotta, hogy mentett foxim van, úgy nézett rám, mint háborús veteránra. Na, igen, akinek mentett foxija van,… a manóba, ismerek pár kezesbárány mentett foxit. Nem ér!
Pedig Boci csupa báj, csak ne próbálja lefogni az ember. Van, hogy leülök a padra, ő felcsücsül mellém, az ölembe kuporodik, vagy éppen a gyomorszájamba lép. Olyankor órákig tudunk nézelődni és a magunk módján beszélgetni. Egészen hasznos tanácsai vannak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: