E blogban már sok szó esett a szomszédaimról, vicces és siralmas kontextusban egyaránt. Néha úgy tűnik, ártalmatlan figurák, máskor egy támadás az ember velejébe hatol. Most a vicces és siralmas keveréke következik. Ugyanis vétkeztem! De ezt kevés volna csak úgy egyszerűen meggyónni. Egy hektoliter szenteltvíz, egy kilométer elmorzsolt rózsafüzér sem volna képes feloldozni engem. Mert súlyos vétekről van szó. Félek, egyszer a legmélyebb álmomból riasztanak majd a kommandósok, betörnek az ablakon, és visznek magukkal. De talán azért a különleges képességeimre is vevők lesznek. Igaz történet következik. Nem az elmeosztályról. Még?
Jelentem, miattam van minden. Miattam kornyadozik a cukkini, pöndörödik a rózsa, én vagyok a bűnös a csillogóan nyálkás betonútért, a megzavart nyugalomért, az elrontott nyaralásért. Mert vétkeztem! Mit vétkeztem, szándékosan és előre kitervelt eszközökkel megkeserítettem a szomszéd életét.
Történt ugyanis, hogy szülővárosomban Drága Szomszédom lefülelt, amint gaztettem előkészítésével foglalatoskodom. Mondta is azonnal, hogy hohó, megvagyok, és többet nem fogok tudni ilyen aljasságot tenni. Mert bizony én, csakis én lehetek, aki miatt a meztelencsigák tömött sorokban, tülekedve vonulnak át a mi kertünkből… hozzájuk. Ugyanis nálunk éppen akkor egyetlen pucércsiga sem volt a láthatáron, miközben nála hemzsegtek, de úgy igazán, a szó szoros értelmében, nem olyan “lézengő vadkacsa a nádasban” módjára. Azzal folytatta, hogy bizony, leleplezett, mert én zavarom át a csigákat. Hajnalonta. Néha este is.
Forrás: ajandeklo.blog.hu
Nos, ha már így lebuktam, pedig nagyon szerettem volna megőrizni a titkomat, íme a nagy bejelentés: suttogó vagyok! Nem, nem ittam meg a kánikulában egy vödör jégkását, hanem úgy igazán. Méghozzá nem holmiféle lovakkal. Sárga és fekete meztelencsigákkal. Értek a nyelvükön. Ezért aztán aljas szándékkal felbérelem őket, hogy mindannyian távozzanak tőlem, és rohamozzák meg a szomszéd tökeit. Meg a cukkinijét. Nem beszélve a rózsáiról. Magam sem értem, de valahogyan úgy történhet, ahogyan Mózes átvezette népét az ígéret földjére. Amikor kimegyek a kertbe a köntösömben, és az ég felé tárom a kezemet, egyszerre megnyílik a kerítés, és csak árad és árad a meztelencsiga-népem… e sajátos csigakánaán felé. Nem kell ide japán futókacsa, ők úgysem állnának meg a csigánál: náluk megy a hús mellé a saláta, a fűszernövény is. Elég csak nekem, a csigaprófétának színre lépnem, és már nincs is gond. Csak egy pszichiáter, ő nem tudna már színre lépni?
Forrás: betonfarm.blogspot.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: