A múlt héten újra a mentőkutyáké és a Pécsi Mentőkutyás Egyesületé volt a főszerep. Az augusztus 2-a és 6-a között megrendezett Ördögkatlan Fesztiválon, kétség nem fér hozzá, a legnagyobb biztonságban azok voltak, akik Nagyharsányban, az Aralica Ibero Haciendán tartózkodtak. Mármint azokban az órákban, amikor a Mentőkutyások is kint állomásoztak! Márpedig a mentőkutyások hősies kitelepülése a legforróbb órákra esett, így kijelenthetjük, hogy Tóbi, Jon, Ginger és Kópé voltak a hét hősei.
Fotó: Görgey Éva
Ráadásul ez a négyesfogat (na, jó, meg a gazdáik) még az esti fellépőknél, a távolba merülő szemű, búgó hangú pasikból álló zenekarnál is népszerűbbnek bizonyult. (Bocs, fiúk! 😉 ) Alig volt olyan járókelő, aki ne állt volna meg egy kutyasimogatásra, és Csabáék nevében is köszönöm azoknak, akik adományoztak a jó ügyért. A pénz védőruhára fordítódik, ugyanis egy-egy vizsgára a gazda sem mehet flip-flop papucsban és rövidnaciban. Ezt könnyen beláthatjuk, ha arra gondolunk, hogy a mentés vagy utcai, erdei terepen történik, vagy ami még rosszabb: sokszor összedőlt házakban rekedt emberek utáni kutatásból áll. Az pedig lehetetlen, hogy ilyenkor éppen a gazda sérülése miatt hiúsuljon meg egy akció.
Fotó: Görgey Éva
Egy fesztiválon a gondtalan, felhőtlen szórakozás a cél, ezért most engedélyezett volt a kutyáknak egy kis cukiság. Ez olyan jól sikerült, hogy többektől hallottam, jelentkeznek örökbefogadónak. Pedig Tóbiék nagyon nem keresnek gazdát. Csabáék, Évi és Gáborék remekül gondoskodnak a kutyák értelmes, sőt életmentően hasznos elfoglaltságáról. Ezt egy kis bemutatóval is érzékeltették. Évi, a frissdiplomás biológus engedelmességi és keresési gyakorlatokat mutatott be Ginger nevű golden retrieverével, aki mindössze egy éves. Csaba pedig most Tóbit mutatta meg a közönségnek: a border collie is jó választás, ha elérzékenyült hangokat akarunk előcsalni a minket körülállókból. De Tóbi sem csak a külcsínnel hódít! Az engedelmesség, mint megtudtam, majd a Ginie-re váró vizsgán többek között abból fog állni, hogy ennek a fiatal, “szabadnapjain” labdamániás játékos kutyának húsz percig kell fekve maradnia. Valljuk be, ez még minket is idegesítene! A katlanos bemutatón inkább a vezetett sétából kaptunk ízelítőt: ilyenkor a kutyának szorosan lábnál kell haladnia, figyelve a gazdája által megtett kanyarokra. Ezután még egy kis vezényszóra asztalra felugrás következett, és jöhetett a leglátványosabb rész. Amikor valaki elbújik, és a kutyának be kell jeleznie. A fiatal gonden retrievernek most egy szalmazsák és egy mozdulatlanul a földön fekvő önkéntes között kellett döntenie. Ebben a bejegyzésben is hangsúlyozom, hogy az önkéntesnek is fontos szerepe van a tréningben: most is akadt olyan, aki túl hamar mozdult meg, kissé megzavarva ezzel a kutyát.
Fotó: Varga Viktória
Fotó: Varga Viktória
Bár Jon, a bajnok labi és Kópé, a (most jól kikotyogom) terelésben is kiválóan vizsgázott mudi most kisebb szerephez jutott (nem mellesleg a nagydarab, fekete Jonnak a földig ért a nyelve a kánikulában), remélhetőleg nemsokára újabb közös projekt veheti kezdetét. Mindenesetre én megpróbálok mindent megtenni, hogy a magam eszközeivel segíthessem egy ilyen szuper összetartó csapat munkáját.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: