A japán turista esete az ernyő nélküli idegenvezetővel

Avagy a Spyke Tours Réttúra címmel kulturális körutazást szervezett, és azok közé a kiváltságosok közé tartozhatok, akik részt vehettek rajta. Sőt mi több, most egyedül nekem szólt az idegenvezetés.

Körutunkat némi nyomolvasással kezdtük. A rét bejáratánál láttunk odafelé és visszafelé mutató ember- és kutyalábnyomot, amiből megállapítottuk, hogy valaki bement egy darabon a sáros útra, majd kijött. Micsoda nyomolvasói technika! És micsoda pancser sétáltató! Nekünk nem szegi kedvünket holmiféle bokáig érő dágvány! A rétig vezető földúton megcsodáltuk a gondosan sormintába rendezett szénabálákat, amelyekről egy jó ismerősöm nemrég tudta meg, hogy akár több mázsát is nyomhatnak, ezért az ember lánya ne akarja arrébb gördíteni őket.  Ő nekiállt… Pedig mekkora derültséget váltott volna ki a mezei nyulak között, ha maga is belehengeredik, akár a hólabda, és csak gurul és gurul…

Na de vissza a rétre. Az Idegenvezető elmulasztott rikító esernyővel érkezni, így szorosan a nyomában kellett maradni.  (Bár valójában nem a nagy tömegben elkeveredés volt a veszély: a rét szerencsére az antiszocok paradicsoma. Inkább azért kellett felvenni a tempóját, mert el kellett kerülni, hogy Spyke a rókalyuk felé vegye az irányt. Győzelem.) Ernyőtlen Kalauzom welcome food gyanánt feltálalta pár tucat szederbokor bőséges termését, majd megcsodáltuk a rét turisztikai látványosságát: a vadiúj alacsony magaslest. (Vettem én már műanyag fakanalat, láttam fa piszkavasat, de ez akkor is meglepő látvány volt.) Azt képzeltem, hogy Vadász rááll a mintegy egy méter magas, négyszögletes fa tákolmány széleire, enyhén angolspárgában, és onnan célozza be a vadat. De mivel továbbra sem az a cél, hogy a vaddisznók és őzek a röhögéstől essenek össze holtan, Idegenvezetőm feltárta előttem a rejtély kulcsát: az építmény csak takarásként szolgál, és a belsejében egy ülőrúd, helyesbítek, nem kalitkában vagyunk, szóval pad található. Vadász távollétében Spy-t ültettük a deszkára, hogy Japán Turista, alias jómagam huszonöt teljesen egyforma képet lőhessen az Alacsony Magaslesen ülő PRT-ről. Neki pont jó a méret.

Utunkat a wellness részlegen folytattuk, de érthetetlen okból csak Spy vette igénybe az eső után kitűnő vízminőségű merülőmedence és az iszapfürdő szolgáltatásait. Jártunk a nyugágyak környékén is, azaz megcsodáltuk a vadak kedvenc pihenőhelyét. Volt kalandtúránk is, mert derékig érő bozótban gázoltunk, ahol kipróbálhattuk a “hogyan ne csapasd magad szemközt az előtted haladó után visszahajló ággal” népi játékot. Részt vettünk aromaterápián is, vagyis Kalauzom egy helyen megkérdezte, érzem-e a tömény vadszagot. Éreztem. Utunkat folytatva kíváncsi kecskékbe és egy félelmetes kosba békésen legelésző fiúbárányba, valamint egy fekete kisbárányba botlottunk. Ezt összekötöttük némi zenei programmal is, ugyanis próba nélkül előadtuk a Két nő ellágyult hangon hallatja a deeee cuuukiii! kezdetű opuszt.

A komplex szórakoztató program még további elemekkel bővült, ugyanis továbbálltunk a Homárosba, ahol most egy kagylókkal borított PET palack képezte a fő attrakciót. Amint Spy megneszelte, hogy érdekel a műanyag flakon, egyből ki akarta piszkálni a vízből. De ezzel csak beljebb piszkálta a tóba, amit aztán Kalauzom és Animátorunk egy személyben a megszokott kiváló eszközhasználattal emelt ki. Spy legnagyobb örömére, mert így a maradék kagylókat is le tudta piszkálni a palackról. Így aztán az egyenesen a NatGeo címlapjára szánt látványos természetfotómnak lőttek.

De sebaj, mert szívesen járok én továbbra is tesztelni a Spyke Tours szolgáltatásait, hiszen azok elsőrangúak. Különösen az utolsó programpontként bevetett cukiskodás!