Mindig olyan különleges érzés vízkedvelő kutyát látni. Terriermániás jómagamnak nagy vágya találkozni egyszer egy portugál vízikutyával. Mennyivel egyszerűbb velük! A kis bundájukat egy csepp H2O-tól is féltő ebek bezzeg egy közönséges eső idején nem hajlandóak kimerészkedni a szabadba, de még akkor is prüszkölnek, ha ivás közben rájuk csöppen egy vízmolekula. Sokat lehet tenni, ha kölyök korban pozitív élményeket társítunk a vízhez, így a kutya csak nem válik vízfóbiássá. De mit tegyünk, ha a kicsi már pár hónaposan is hanyatt-homlok menekül minden nyirkos helyről?
Egy rokonom beszerzett egy havanese kinézetű kutyát. Fajtatisztának kapta, de egyre nyúlánkabb lábai lesznek. Én nem szólok semmit… Ami pedig a legnagyobb fejtörést okozza a famíliának: az eb majd’ megvadul a melegben, de sehogy sem hajlandó megtanulni, hogy a víz az nem ellenség.
Na de majd én! Tapasztalt, semmitől vissza nem riadó, vén róka kutyagazdi jómagam majd megmutatja. Velem nem szórakozik egy ötkilós öleb -gondoltam én.
Először is, pozitív élménynek kell kapcsolódnia a vizezéshez. Oké, jutifali bekészítve. Fő a fokozatosság. Oké, akkor nem a Niagarához megyünk. Meg is van. Elő a negyed évszázada nem használt pancsolóval! De hol a pumpa? Ugyanennyi időnek tűnt keresgélni, de nem lett meg. De velem nem szórakozik egy négy gyűrűből álló pancsolócska! Beszíííív-kifúúúúj. Ezzel megvolnánk. Jöhet egy kis víz. De nem sok, fő a fokozatosság. Két vödör. A váll azért megérzi. Elő a fajtatiszta, egyre csak növögető delikvenssel. A stratégia: kajával motiválható, ezt pedig ki kell használni. Amíg Gazdi Anyukája el nem kapatja. Szóval nettó két hetünk maradt. A feladat: Pancsoló közepén száraz szigetet képezni a műanyag pancsolópadló gyűrögetésével. A jutifalit elhelyezni a szigeten. Kutya odarongyol. Meglátja a jutifalit. Nyüszít. Szőrösszívű kiképző megfékezi az aggódó gazdit. Kutya hisztizik, gazdi szíve megszakad. Kiképző kicsit lehajtja a pancsoló peremét, nehogy az képezzen akadályt. Kutya nyüszög, csahol, futkos. Gazdi kicsit közelebb irányozza a jutifalit a kutyushoz. No, hátha… Még egy kicsit közelebb. Kutya lába hegye a vízbe ér. Gazdi ujjong. Odanyújtja a falatot. Oookooos, tiéd. Kiképző pedig szereti félig tele látni azt a bizonyos poharat, ezért elkönyveli sikerként, hogy az egyre csak nyurgább lábú fajtatiszta havanese érintkezett néhány mól hidrogén- és oxigénatom házasságából született borzasztó vegyülettel. Csak egy dolog nem hagy nyugodni: hogyan csinálok én ebből az öt kiló színtiszta víziszinyból portugál vízikutyát?
A Cél (kutyafajtak.hu)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: