Nem, kedves Olvasóm, nem tévesztettem el. A mentőkutya egy szó, de ezek a kutyák most igazán mentők voltak a számomra is. Most arról a csapatról mesélek, akik hozzájárultak, hogy mégis folytassam az írást. A múlt hétvége élményeiről lesz szó, mert nem csak szomorúság volt, de kuuutyaaaa is. Méghozzá három. Meg három férfi, három nő és egy kislány. Tréningeztünk. Meg előtte elmeséltem feldúlt idegállapotom okát a csapatnak. Én mondom, ha gondod van, csak beszélj bátor emberekkel. (Ez igaz a foxis és terrierterápiás közösségre is!)
Már meséltem Jonról, a fekete labradorról, a Pécsi Mentőkutyás Egyesület ifjú reménységéről, aki tavasszal kiválóan vizsgázott. Jon jó úton van afelé, hogy riasztható mentőkutya legyen. De vannak társai is! Csaba kutyája még Tóbiás, a border collie, a mantrailing szakértője. Újonnan ismertem meg Gáborékat és Kópét, a mudi és talán csak az anyja tudja, micsoda keverékét. Nagy buli lehetett, az fix. A kilenc hónapos kiskamasz máris profin kutatja fel a fa mögé rejtőző személyt. És olyan hegyes fülecskéi vannak, hogy bejön rajtuk az HBO.
A vasárnapi tréning a szinten tartást szolgálta, járulékos nyereségként pedig jómagam felvidítására is bevált, valamint a megoldás körvonalazására… Én mondom, ha gondod van, csak menj ki az erdőbe. Csak ne tévedj el. Igaz, most már ott van Jon, Tóbi és Kópé.
Most láthattam Tóbit is akcióban. A mantrailing lényege, hogy a kutya a levegőben megmaradt szagmaradványokat követve jut el a keresett személyhez. Ehhez szükség van bármi személyes tárgyra, amin az illető illata található. Ha a kutya ezt megszagolja, akkor már meg is iramodik, és nála nem gond, hogy csak megy az orra után. Sőt, ez a foglalkozása. Sajnos, nincs sok ideje. Nagyjából hat óra elteltével felszívódnak a szagnyomok. Erdőben később, egy forgalmas városban korábban. Gondoljunk csak bele!
No, de ha valakinek nem volna akkora szerencséje, mint a bátor vállalkozónknak, akinek hollétére percek alatt fény derült, akkor még ott van Jon. Jon nem a kiindulóponttól követi a szagot, hanem átfésüli, pardon, átszimatolja a területet. Majd odarongyol az emberhez, alaposan megszimatolja, és aztán éktelen ugatásba kezd. Ez a dolga: jelezni, hogy megvan a célszemély. Én már harmadik alkalommal álltam a sarat, azaz Jon egyre határozottabb ugatását. Most már véletlenül sem kalandozik el, nem hagy ott, és azonnal jelez, ha megvan a keresett személy. Méghozzá irdatlan hangerővel. Jon egyébként egy szeretnivaló dömper. Ha labda van nála, akkor el az útjából.
Kópé is nagyon ügyes, kamasz kora ellenére figyelmes és tanulékony. Komolyan veszi a munkáját (na, jó, nekik ez játék, aminek a végén jutalom várható némi rémes szagú virsli formájában). A tréning végén mindhárom kutya önfeledten játszhatott, majd a főhadiszállásra visszaérve párszor átrongyoltak a lábam fölött. Én mondom, ha gondod van, csak rongyoljon át a túracipődön három kutya!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: