Anti-Garfield, avagy miért szeretem a hétfőt

Végy egy átlagos vidéki kistelepülést. Nézd végig az állatállományt. Kutyák: véletlenszerű utcai keverékek jellemzően tacskó, német juhász, foxi tartalommal. Durva tapintású szőrzet, piszok, kullancsok. Esetleg egy kezeletlen lábtörés valamelyik múltbéli gázolásból. Szukáknál lógó emlők a sokadik ellés következményeként. Szabadon, az utcákon bolyongva, a gazda (állattartó) után rohanva, akinek erre a megoldás: biciklivel megyek el otthonról, akkor nem ér utol. Vagy láncon, ami kicsit belemar a húsba, felgabalyodik, és így elérhetetlen közelségbe kerül a poros udvaron az egyetlen almafa sovány árnyéka, vagy éppen a moslékot rejtő, lepattogzott zománcú régi fémlábos.
Végy egy átlagos vidéki kistelepülést szombat este. Véget ért a fűnyírás, a mindent beborító szalonnaszag, kezdődik a meccs vagy a buli. Üvölt a kisvárosi főtéren a kongashow vagy a habzó szájú vérrock, esetleg a nézését meg a járását, némi aranyesővel megtoldva. Arany is lenne egy kis eső… Éjfél körül előkerül a sufniból a házi petárda, tűzijáték, hiszen ünnep van: megszabadultunk a nyomorúságos munkahelyről, miénk az éjszaka, portyázhatunk kedvünkre, a csendesek nyugalma máris a mi kezünkben van. A modern betyárok petárdáira száz loncsos kutya fut neki ijedten a vas nagykapunak, csahol, vonyít, menekülne, amerre lát. Láncnélküliek szaladnak végig az utcákon, láncosok bolondulnak meg a fogságban. De a kutya úgyis fogyóeszköz, hiszen ha egy eltűnik, máris előmászik a pajta mögül kettő másik, akiknek ha nem tekeri ki a nyakát a mindentudó nagyi, vagy akiket nem miskárol ki a zsebkésével az elszánt papa, akkor először cukik és érdekesek, majd az összeverődött gyereksereg kezdi megunni őket, és talán tőlük érkezik az első rúgás…
Ebben a pillanatban, nézzétek el nekem, nem érdekelnek a szabályt erősítő kivételek. Legfeljebb egy. Egy embertípus, aki szombat éjszakákon, szilveszteri bulik idején, hallva a sok csaholó, megrettent tacskó- németjuhász- és foxikeveréket, ha már úgysem tud aludni, útra kel, és összeszedi azokat, akiket ér. Ezek a szerencsétlenek egy éjszakára rongyot kapnak a hasuk alá, meg ételt és vizet. No, számomra az ilyen ember az igazi belevaló figura. Az az igazi f. csávó. De ha valakinek kevesebb lehetősége van az önkéntes kutyamentésre, ha maga is menne, mert aggódik, vagy legalább szeretné, ha abbamaradna a zajorkán, ne, ne említse ezt a modern kori betyároknak. Egy kutyáért, ne viccelj már! Hiszen szombat van!