Fejlett eszközhasználat

A homo sapiens sapienst fejlett eszköz- és nyelvhasználat jellemzi, derékszögben behajló hüvelykujját többféle szerkezet alkalmazására tudja bevetni, melyek közül különös jelentőségű a mobiltelefon. Ezt az eszközt tegnap két nőnemű homo sapiens a négyzeten (vagy egyenesen a köbön) is aktívan használta a találkozójuk első perceiben. Az előzetesen és roppant szertartásosan, körülményes udvariassági fordulatokkal tarkított csevej során (-Vizezés? Vétel! -Igen, vétel! -Négy óra? -Jó. -Szokott helyen. -Vége.) megbeszélt időpontban Spy-Mami a Vadász láthatósági mellényéhez illő színekben pompázó okos eszközt tartott a kezében (tanúsítom, nem önszántából), és valami vegyületekről tartott kiselőadást. Én pedig éppen egy tanfolyam részleteit dolgoztam ki a beszélgetőtársammal, ügyelve a szakmódszertani adekvátságra. Már csak egy hordozható faxkészülék kellett volna, és a hátsó ülésen kíváncsiskodó Spy-t ki is nevezhettük volna személyi titkárunknak. Szerintem őt is fejlett eszközhasználat jellemezte volna. 😀

Miután végre el tudtunk szakadni a fejlett eszközeinktől, Spy nyári játszótere, azaz a tó (jobban mondva, Tó1) felé vettük az irányt.  A PRT játszott a tó partján, és amíg csak a terriersége nem győzedelmeskedett a meleg felett, be-beugrott a Mamija által nagyszerűen, már-már ókori atlétákat megszégyenítő mozdulatokkal elhajított botok után. Ez után a sűrű hét után nekem is kedvem lett volna beugrani a vízbe. (Lehetőleg azért a fát nem hoztam volna ki a fogaim között.) 😀 Ha már husángok, a vízben úszó szimpatikus példányok kihalászására Spy-Mami professzionális technikát fejlesztett ki: a pórázból képzett hurokkal piszkálta ki őket, ügyelve a statikára… meg a lába alatt sertepertélő és/vagy türelmetlenül vinnyogó PRT-re. Vagy a lába alatt sertepertélő vízisiklóra, akinek láttán szintén egy professzionális, de már nem annyira antik görögös mozgásformát mutatott be.

Egyébként azt tudta a kedves olvasóm, hogy homár is él ebben a tóban? Ez legalább annyira bizonyos, mint hogy szemeteszsákos szarvasok is rohangálnak a közeli mezőn! Természettudományos fogalmak terén egyébként is csupa rejtély az a környék. Amikor Tó1 flórája, faunája és emberállománya nem kínált már további szórakozást a PRT-nek és a hölgykoszorúnak, autóba ültünk, mert:

– Gyere, Spyke, elvisszük Evelint a kacsákhoz! De óvatosan, nehogy beszálljon a kocsiba egy bögöly!

Ekkor szépen be is repült az autóba egy, idézem magamat, antipatikus légy, pontosabb biológiai besorolás szerint bögöly, de hamar megszabadultunk a potyautastól. Tó2-t Spy-Mami úgy harangozta be, mint egy olyan állóvizet, ahol hemzsegnek a kacsák. Hamarosan elkészül forradalmi dolgozatom a nyelvészeti relativitás elméletéről, mert véleményem szerint öt kacsa nem tud hemzsegni. Az, hogy a tó minden részén találkoztunk legfeljebb öt-tíz kacsával, szintén csak egy Patyomkin-akció része lehetett: szerintem ezek a kacsák úgy vándoroltak egyik pontról a másikra tömegnek látszási céllal, mint díszletek a híres orosz történetben.

Ha a Kacsacsőrfülű Emlőst is beszámítom, ez öt kacsacsőr!

Tovább megyek a relativitás terén: vajon mi a szükséges és elégséges feltétele annak, hogy a nádak összességét nádasnak nevezhessük? Spy-Mami szerint nádas a három szál nád is. Minden relatív, nem igaz? Ahogyan Spy szerint az aprítandó bot mérete is. Neki nem számít, ha három méter hosszú, de az sem, ha marhacomb méretű, a bot az bot, és már indul is a faipari tanfolyam. Ennek következtében, jobban mondva, az elszenesedett husáng, a víz, sár és a fehér nadrág együttállásaként tegnap Spy-Maminak divatot is sikerült diktálnia. Beach Style!

A faaprításnak is köszönhető, hogy eszközhasználat terén megint Spy-Mami bizonyult verhetetlennek. A legszórakoztatóbb Spy és Mamija összjátéka volt, akik hol a vízbe esett fadarabot próbálták kihalászni (a kocsikulcs néha vészesen későn került ki a zsebből), hol Tó2 biztonságos lejáróját keresték egy (idézem Barátnőm szavait) lankás, sekélyen mélyülő szakaszon. Bezzeg én, az udvari fényképész, mindig késve reagáltam az okos eszközömmel, ha Spy végre Buddha-pózban csücsült, a háttérben pedig három kacsa hemzsegett. (Csak mondom, hogy talán még a múltkori szerek mellékhatása lehet ez a sajátos kettős- vagy többeslátás, mert két gyereket is sikeresen gyerekseregnek titulált. Igaz, egy nyugalmas tó partján negyed sikítozó gyerek is soknak szokott bizonyulni.)

Micsoda összhang!

A vizes program végén én is megpróbáltam összhangba kerülni Spy-jal, amikor a Hopp! felszólításra hozzá hasonlóan bevágódtam a kocsiba, de mivel nem is a megfelelő ütemben, nem is olyan kecsesen, mint a PRT, a jutalomfalat elmaradt. De ha jobban belegondolok, ez a délután volt az igazi jutalomfalat.