A minap Judit azt találta mondani nekem, hogy örül, amiért más is kicsit lökött, ha a kutyájáról van szó. Hát, most igazán rokonlelkek lettünk! Ő éppen csak azzal érte el a fenti jelzőt, hogy az egyik mudija ivartalanítása után kiköltözött pár napra a faházba, és hóna alatt a kutyival aludt, nehogy az eb magánakcióba kezdjen a varratok körül. No meg mindkét kutyának szerzett 92-es méretű babarugdalódzót hasonló célból. Nem tudom, micsoda biztos önértékelés kellett a fiú mudinak, hogy immár ékességek nélkül, ráadásul rózsaszín fidres-fodros kezeslábasban grasszáljon nagy komolyan az udvaron. Új értelmet nyert a házőrző kutya fogalma: a betörőt nem a vicsorgás, hanem a csillapíthatatlan röhögés tartotta távol ettől a portától.
De én ne szóljak egy szót se. Mára virradóra sok eső esett, így Zserbó alaposan összevizezte magát a séta alatt. Ráadásul ő, aki amúgy szívből utálja a fürdést, a nedves fűben, nyirkos bokrok alatt különösen szeret böngészni. Így aztán a néhány napja a bundájára került, már egészen rászáradt néhai földigiliszta földi maradványai ismét nyálkás réteget alkottak az oldalán. Ráadásul talált még egy döglött vakondot is (a halál oka ismeretlen, de nem foxitól eredő), amibe először belehempergett, majd biztosan rángatás-csócsálás várt volna a szőrös fekete testre. De én éber voltam, és egy óvatlan pillanatban felkaptam a tetemet. Puszta kézzel, Anyám! Azonban foxival volt dolgom. Ergo hamar biztos helyre kellett juttatnom a döglött jószágot. Zserbó türelmetlenül ugrált a kezem mellett, és már majdnem felért a dögig. Mondom, foxi. Nem volt más választásom, reflexből átdobtam az állatot a szomszédba, szigorúan azzal a céllal, hogy Zserbó hatástalanítása után visszakérem, és megadom neki a végtisztességet. Csak sajnos, ember tervez, szomszéd kisgyerek végez, így sikeresen ráhajítottam a döglött és kissé kilapított vakondot a szomszédban nyaraló kisiskolásra, aki először hátrahőkölt, majd éktelen visításba kezdett. “Legalább most tanulsz egy kis bioszt!” -mondtam, de a fiúcskát nem hatottam meg.
Ennyi kaland és ennyi különféle mintavétel után Zserbó hivatalosan fehér bundája annyi színben pompázott, mint a mosóporreklámokban a buli utáni abrosz. Oké, akkor tisztálkodás. A mosdatás nem jöhetett szóba, mert 1. Paramami szerint rémesen hideg van 2. nem volt energiám egy kétórás kerti pankrációra egy vízundoros terrierrel. Maradt hát a fürdőlepedő, aminek egyik vége vizes, másik száraz. Anyu a világ legnaivabb mozdulatával, lóbálva hozta nekem a rongyot, és én már láttam magam előtt a dolgok alakulását. Így is lett: Zserbó elkapta a törölköző egyik végét, így igazi kis kötélhúzás alakult ki. Amiben persze a foxi kerekedett felül, így lassanként az egész ruha egy merő sár lett. Sebaj, valahogy sikerült megkaparintanom, majd a célállatot is, akivel beálltam egy sarokba,és elkezdtem tisztogatni. (Valaki nem tudja, hogy kutyabundán milyen anyag hagy narancssárga nyomot és penetráns bűzt?) No, de Zserbót nem abból fából faragták, hogy egy pillanatig is nyugton maradna, így valahogyan le kellett kötni a figyelmét. Mi sem természetesebb, hogy az ember lánya ilyenkor egy mondókához folyamodik, és annak a ritmusára törölgeti a néhai földigiliszta szelvényeit a kutyája szőrzetéből. A bevált mondóka az alábbi:
“Egy icike-picike pocok pocakon pöckölt egy másik icike-picike pockot, mire a pocakon pöckölt icike-picike pocok is jól pocakon pöckölte az őt pocakon pöckölő icike-picike pockot.”
Igen ám, de a törölgetés több ideig tartott, mint a mondóka, így aztán alternatív szövegváltozatokra is szükség lett:
“És a pocakon pöckölő pocakon pöckölt picike pocok is pocakon pöckölte a picike pockot, és ez a picike pocok nyugodtan tűrte, hogy pocakon törölgesse őt a mami, mert ez a pocakon pöckölt picike pocok nagyon aranyos kicsike pocok ám, és ha ezzel elkészültünk, akkor a picike pocok kap majd egy pacalos jutalomfalatkát vagy mi a csudát is, de rémesen büdös, az kell a kis pocakon pöckölt picike pocoknak. Pocokpacal!”
Mire Zserbó megunta a költészetet vagy a törölgetést, és elszelelt. Így az egész utca hallhatta, hogy azzal hívogatom vissza: “Pocokpacal, még rajtad van egy fél döglött meztelencsiga is!”
Azt hiszem, lassan vagy elásom magam, mint minden olyan állat, aminek a maradványait ma kiszedtem Zserbóból, vagy megalapítom a Lököttgazdik Érdekvédelmi Képviseletét, és aki szólni mer a pocokpacalért, azt nemes egyszerűséggel beperelem. 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: