Ma a Foximentők oldalán találkoztam egy tizenkét éves gazdikereső foxinénivel, Jennyvel. Aki kicsit már őszes pofijú, kicsit már megpocakosodott, de még egészen jól tartja magát. Mármint fizikailag, mert lelkileg nem jó időszak ez neki. Ugyanis öreg fejjel gazdit keres, mert az a bácsi, akivel az eddigi 12 évében éldegélt, otthonba vonult. Ennyit tudok a történetről, de egyből azon kezdtem gondolkodni, hogy milyen sors jut manapság egy idősnek. Legyen az kutya, vagy akár, hány és hány történet bizonyítja, ember.
Először is, sokunkban él valamiféle torz tökéletesség-kultusz, és az első ősz haj- (vagy szőr)szálak megjelenésével lassanként tompának, lassúnak, maradinak, alkalmatlannak kezd számítani egy élőlény a mi társadalmunkban. Remélem, nem kell hangsúlyoznom, hogy emelem a kalapomat a kivételek előtt! Ahogy lakótelepeken elnézem a sok idős embert, akik kezében sokszor ott remeg egy póráz, a végén egy fulladozó, kopott, szemölcsös, sánta kutyával, akkor összeszorul a szívem. Mert ha az a kutya tizenvalahány éves, és szép, aktív ifjú- és felnőttkor után jutott el a csoszogó nyugdíjaskorig, akkor rendben. De ha egy apró lakásban sínylődött egykedvűen, nyolc-tíz órákat várva a gazdit a sietős sétára, és már ötévesen háromszor akkora, mint egy egészséges fajtársa a hiányzó törődést pótolni hivatott sütifalatkáktól, akkor baj van. De nem ítélek el egy gazdát sem, mert tudom, bármelyik kutyával történhet…bármi. És ez a legőrjítőbb. Így aztán kutyagazdiként inkább lapítok csendben, mert ha az élet igazságtalan a kutyákkal/kutyásokkal, akkor azért vagyok bajban, ha pedig igazságos, hát, bizony, akkor is.
Ellenben abban nagyon hiszek, hogy ennek a társadalomnak az intézményei több figyelmet is fordíthatnának az értelmes idősödésre. Nem arra gondolok, hogy valakit nyolcvanévesen is dolgoztassunk. De becsüljük meg, ha jól barkácsol, ügyesen fest, vagy éppen most szeretné elvégezni a jogot. (Joga van.) Itt kanyarodnék vissza a kutyákhoz. Képzeljünk el egy idős embert, akinek az állapota annyira leromlik, hogy otthonba kell vonulnia. Ha magánintézménybe, akkor a háza áráért és a nyugdíja egy részéért teheti ezt meg. Az intézmény emellett az államtól is kap pénzt. Mivel nem vagyok szociálpolitikus, csak egy ilyen intézmény ismerője, a gazdasági részbe nem mennék bele. Csak kérdezek: vajon tényleg olyan lehetetlen volna-e, hogy egy idősek otthona az odaköltöző idős ember kutyáját is befogadja? Természetesen nem lehet minden ebet és minden otthonba befogadni, de miért ne lehetne legalább beszélni a kérdésről? Sok-sok idős emberről hallani, hogy szinte belebetegszik a környezetváltozásba és az otthona, megszokott környezete elvesztésébe. Vajon néhányuknak nem segítene, ha az idősotthon kertjében kialakítanának egy kennelt? Vagy bizonyos esetekben akár a szobában is lakhatna a kedvenc. A gazda sem fogyna el az aggódástól, hogy élete addigi társa hova kerül, és a kutyus is gondoskodást kapna. A jobb egészségnek örvendő idősek közül biztosan lenne olyan, aki vállalná az etetést, sétát. Lehet, hogy naiv vagyok, de ha meg sem próbáljuk, akkor nulla kutya helyzete oldódik meg, ha pedig megpróbáljuk, máris lehet, hogy egy, kettő, stb. eb maradhat a gazdájával. (És nem altatják el, ahogyan nemrég történt egy másik foxival.)
Vajon veled mi lesz?
Öröm az ürömben, hogy a hírek szerint épül az első kutyaotthon, öreg ebeknek. Azaz kutya-öregekotthona. Vagy öregkutya-otthon. De semmiképp sem kutya öregekotthona, mert olyanokból, azaz rosszul működő idősgondozási intézményből éppen elég van hazánkban. (Akit érdekel a hír egy megható-felkavaró cikkbe ágyazva, itt találja. Aki pedig a hír kapcsán nyelvészkedne, ide kattintson.) Ez az otthon elsősorban végleges menedékként szolgál a gazdátlan kutyanyugdíjasok számára, mert az alapítók nem igazán számítanak ara, hogy innen sok kutya kerülne gazdihoz. Egyébként én nem ítélem el azt, aki csak kölyköt szeretne, hiszen az ember kicsit belehal egy kutya elvesztésébe, és előtte szeretne tizensok boldog kutyás évet. De, ha megnyerném azt a sokat emlegetett lottót, én biztosan befogadnék pár öreg foxit. Mások ember-öregekotthonát alapítanak, hogy jól éljenek. Én kutya-öregekotthonát alapítanék, hogy boldogan…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: