A nem kutyások, de a kutyások egy része is… Kezdtem már így eszmefuttatást. Most azon gondolkodtam el, vajon hányan szerethetik a kutyájuk illatát. Képzelem, most pár olvasó minek néz engem. 😀 Azt is képzelem, pár harcedzett kutyagazdi mi minden illatra asszociál. 😀 Én most arra a finom, otthonos, megnyugtató kutyaillatra gondolok, amit például akkor lehet érezni, ha a kutyus melegen bebugyolálva fekszik egy ideje. No, így már érthető? 🙂 Bárcsak palackba lehetne zárni ezt az illatot! Akkor magammal vinném mindenhova.
Amikor hazaérek, az első dolgom megszaglászni Zserbót. Hát, néha, amikor Anyu elfelejt jó előre figyelmeztetni, akkor nem jövök ki jól a dologból. Ugyanis a terrierek, de a foxterrierek kiváltképp, előszeretettel fetrengenek bele az ellenfelük szagmintájába, afféle rejtőzködésként. 🙂 Nálunk az ellenfél a kövér foltos kandúr, aki időnként toalettnek nézi a gyermekkoromból megmaradt homokozót. Ha Zserbóval egyszerre vesszük észre a macsekot, versenyt sprintelünk… a kerítésig, aztán meg a homokozóig, hogy ki találja meg előbb a macska által nálunk hagyott szeretetcsomagot. Hangsúlyozom, a szándékaink különböznek! Én lapáttal támadok, Zserbó bundával.
De az esetek többségében finom kutyaillat csapja meg az orromat. Vagy egy kutyaáll csapja meg az orromat. 🙂 Ma ugyanis Zserbóm különösen vidám volt, így aztán az egyik szippantás közben felemelte a fejét, és azzal a lendülettel lefejelt. Szerencsére nem lett más bajom, csak egy percre csillagokat láttam. De ez még csak a kezdet volt. Zserbó már felnőtt kutya, és éppen a minap említettem, hogy nem szokott papucsot lopkodni. Na, erről ennyit. Kint volt a kertben egy forgalomból kivont csizma, amire eddig rá sem hederített. Most bezzeg! Megkaparintotta a bal felét, és fel-alá rohangált vele a kertben, boldogan ráncigálva, morogva, mintha csak valami jó kis zsákmány volna. (Remélem, a kövér macska vette a jelzést, hogy ez vele is előfordulhatna. Én a helyében fogyókúrába kezdenék, és hálás lennék a terrierfitneszért. Még akár reklámarc is válhatna belőle.)
Ahogy elnézem, lassan tényleg egy brand van alakulóban. Zserbó, a személyi edző különleges módszerei macskáknak és embereknek, meg a palackozott kutyaillat, azaz az Eau de terrier bombasiker lenne. De irigy vagyok, nem adom! 😀
😀 😀 ez fajtától független, úgy látszik
mikor elhangzik itthon egy-egy “pfej, mi ez a bűz” vagy “ah, Bogi, de büdös vagy” (esetleg “olyan vagy, mint egy csöves”) akkor tesóm rögtön védelmébe veszi és el is magyarázza neki, nehogy a lelkére vegye, hiszen neki kutya-il-la-ta van… 😀