Zserbó erre azt felelné: persze, elfelé. És már nyoma is veszne egy cipőmnek. Nem rágja meg őket, soha. Csak ha nem vagyok vele, akkor elcseni egy lábbelimet egy körre amolyan Anyuci, gyere haza jelleggel. De itt most nem el-: hanem sima tüntetésről lesz szó.
Február 20-án Együtt egy Közös Ügyért! Együtt az Állatkínzás Ellen! címmel nagy tüntetés lesz több tucat állatvédő szervezet közös szervezésében a Nyugati téren. Az előzmény nyilván a láncon tartás (részleges) tiltása körüli bonyodalmak…meg az a borzasztó videó. Gondolom, mindenki tudja, én nem szeretném kommentálni.
Maximálisan egyetértek azzal, hogy a döntéshozók orra alá kell tenni a problémákat és a javaslatokat. Ha ez nem megy szép szóval, menjen nagyobb hanggal. Márpedig úgy tűnik, nem megy szép szóval abban az esetben, ha nem igazán történik semmi egy megmérgezett kutya esetében, vagy ha egy állatvédelmi szakjogász tele van munkával. (Egyébként le a kalappal az általam idegesítőnek tartott Class FM előtt: a múlt pénteki reggeli műsorban nagyon normálisan, gyakorlatiasan, szélsőségektől mentesen, higgadtan beszéltek a lánc meg a videó kapcsán állatvédelemről, éppen egy ilyen jogász bevonásával is. Igaz, semmi értelme nem volt a nyugtató kozmetikai kezelésnek, ami alatt a rádiót hallottam, mert majd’ kipattantak a szemeim a végre érdekes téma miatt.) 🙂
A tüntetés Facebook-eseményénél az szerepel, hogy meg krll büntetni az állatkínzókat. Tiszta sor. Azonban ugyanezen a közösségi oldalon nemrég valaki nagyon szurkolt egy csapatnak, akik maguk vesznek revansot az állatkínzíkon, nem is akárhogy. Mondjuk, baseballütővel. Mennyien, de mennyien szurkolnak nekik! Hangsúlyozom, az esemény és a bíráskodó csoport között semmi kapcsolat nincs, csak azt akarom mondani, hogy félek. Attól tartok, hogy ha kimegyek tüntetni a jó ügy mellé állva, akkor abba valami más vegyül. Mert nevezhettek pacifistának, gyávának: az erőszakot még akkor is elítélem, ha úgy tűnik, nincs más út. Márpedig az a bizonyos borzasztó videó olyan indulatokat szült (joggal, ezt nem vitatom), amelyek belőlem hiányoznak. Erről már írtam. Magam nem a bűnössel foglalkozom, hanem az áldozattal. Szeretném, ha meg lehetne előzni a további eseteket, de ennek módszerét nem abban látom, hogy valakinek eltörjük az orrát. Mert akkor a bűnös saját magát áldozatnak fogja tekinteni, és ebben a szerepben marad meg ahelyett, hogy megpróbálnánk a lelkiismeretére hatni, vagy legalább nem juttatni újabb potenciális áldozatokhoz. Kicsit tehát tartok attól, hogy a tüntetés, amúgy joggal, indulatokat is felszínre fog hozni.
Azaz azt hiszem, nekem egy állatos felvonulás szimpatikusabb lenne. Vagy a jók példamutatása. Tudom, az meg hosszú távon válik be. Mégis elmenjek?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: