A napokban azt találtam írni egy talált foxi, egy igazi szeretnivaló gézengúz története mellé, hogy a foxik az agyunkra mennek, és befészkelik magukat a szívünkbe. Zserbó is ebben a sorrendben szokott mozgolódni. A kis csínytevő még sokkal kíváncsibb, mint Kazimirka. Mondják, hogy kíváncsi, mint a kacsa. Oké, de akkor lébenkanál, mint a foxi. Súlyosbító körülményként Bocika jeleskedik a Houdini-féle szabadulóművészetben. Ha valaki nálunk dolgozik vagy vendégeskedik, Bocikám a kennel* sebezhető pontjait kezdi kutatni.
Ez a képesség egyszer, amikor még Anyu nem tűzködött le mindenféle bambuszágat, mogyoróvesszőt, nem használt fel hatszáz kilométernyi csibedrótot, egy érdekes találkozáshoz vezetett. (Valaki egyszer volt szíves megjegyezni, hogy nálunk simán le lehetne játszani egy világháborút, annyi a bunkerhez való anyag.) 😀 Tehát a találkozás. Történt egy szép őszi napon, hogy egy favágó mit sem sejtve dolgozott a kertben, amikor hirtelen valami puhát érzett a keze körül. Hátrafordult, és meg sem lepődött, hogy egy megtermett és állítom, vigyorgó foxi áll mellette, csóválva. Annál inkább Anyu, aki ráadásul azt nem fogta fel, hogy a csudába jutott ki a szóban forgó foxterrier a tuti biztos kerítésen és a majmok által is kinyithatatlan kapun. Mint kiderült, a titok nyitja a nyírfa. A kutyám fára is tud mászni, szuper! (Nyugalom, később a majombiztos retesz is megpróbáltatott.)
Zserbó akármennyit futkározhat, a kíváncsisága valószínűleg még egy maraton után sem lankadna. Az érdeklődés vezérelte akkor is, amikor valami gázszerelés és a pince-lakás-kert érintettsége miatt az előszobában töltötte a délelőttöt. Volna. Gondolta, lemarad a legjobb részekről, így akcióba lendült. Vagy éppen nagyon segíteni akart. Én már simán kinézem belőle, hogy észrevenne egy rosszul bekötött csatlakozót. 😀 Bármi is vezérelte, valahogy bejutott a szobámba. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy az ajtó kulcsra volt zárva. (Vagy csak én nem olvastam alaposan Szederkényi Rezső: A foxterrier, a mindenes vadászkutya című könyvét? Na de ennyire mindenes…?) No, jó, ne akadjunk fenn olyan apróságokon, hogy egy kutya miként képes egy kulcs elfordítására. Tehát a delikvens behatolt a tulajdonomat képező ingatlanrészbe. Ott felugrott az íróasztalomra. Onnan pedig a széles, szobanövényeknek otthont adó ablakpárkányra. Ahonnan lenézett az udvarra. Ahol éppen a szerelő magyarázott valamit a megrendelőnek. Aki eme pillanattól inkább megrendülőnek volt nevezhető. Kedves Olvasóm most vegye elő minden vizuális fantáziáját, és képzelje el, amint valaki átszellemülten hallgatja a szakit, aki cirkóról meg turbócsöves kazánról magyaráz, és ebben a pillanatban… egy kaktusz, egy bromélia, egy… mi ez a tarka virág, eddig nem volt itt! Zseeeeerbóóó!
Szerencsére az ablak zárva volt, így Anyunak nem kellett a tizenöt kilós terrier alá vetődnie. Az lett volna még a szép produkció, de bízom benne, hogy Bocika józan belátása nem csak a szabadulás technikai kivitelezésére, de a veszélyek felmérésére is kiterjed. Az biztos, hogy az eset óta csak úgy tartózkodhat az előszobában, ha ott vagyunk (igazán nem nagy áldozat ott bevackolni, és beleszippantani a puha kis bundájába), vagy akkor maradhat az előszobában egyedül, ha a kulcsot kivesszük a zárból. (Múltkor paranoiás jómagam még egy gatyamadzagot is kifeszített két kilincs között. Igaz, azzal végül saját magamat sikerült szemközt csapnom.)
Természetesen az a legjobb, ha Boci szabadon garázdálkodhat a kertben, de ez nem mindig valósítható meg különféle élőlények, úgy, mint sündisznó, szomszéd, stb. léte okán. Na, tessék, már megint a sünökkel van baj! 😀
*kennel, főnév: Zserbó időszakos tárolására szolgáló, 25-30 m2 alapterületű, kerítéssel körülkerített, balkont (=kilátóteraszt) és füves részt egyaránt magában foglaló hely.
Kommentek