Báró Úr

Mostanában Zserbó töltötte ki a napjaimat (és a szívemet), de ott volt, bizony, Kazimirka is, akiről nem lehet nem beszélni!

Tudjátok, hogy van egy olyan fóbia, amelynek elszenvedői azt hiszik, nézi őket egy kacsa? Az anatidaephobia. Hát, én ennek egy alesetével küzdök már évek óta. Mert van olyan is, hogy úgy érzed, HÜLYÉNEK néz egy kacsa. És ez nem is csak egy félelem, ez maga a valóság. 🙂

Bemutatom a kedves Olvasóimnak Báró Vaskápolnássy Gáncsréthy Kazimirt. Azaz micsoda neveletlenség! Az Olvasót kellene bemutatni Őkacsaságának! Már, ha engedi. De hogy lehet ilyen bonyolult neve egy tőkés récének? (Érzem én, hogy még egy fóbiám valósággá válik: a phobia lectoris stupidum videre, azaz az, amikor az Olvasó néz hülyének.) Pedig kérem, és a húsznevű törzskönyves kutyák?! 🙂

Kazimirka neve magában hordozza a Hápogómester eredetmondáját: vasárnap hoztuk el egy, a nevében a kápolna szót is tartalmazó településről, Gáncséktól. A Kazimir meg adta magát. Jó sok évvel ezelőtt beállítottunk Gáncsékhoz, akikről az a hír járta, hogy tyúkjuk egy vadkacsát költött ki. (Egy újabb, és immáron helyes grammatikával ellátott latin szófordulattal: pater semper incertus.) Mivel nekem ötéves korom óta vannak kacsáim, és nálunk is megtörtént, hogy egyszerűen csak előtotyogott egy kiskacsa az ólból, én már semmin nem csodálkozom. 🙂

Gáncs bácsi higgadtan előhozta a tyúkudvarból Kazimirka Őkacsaságát, akiről közölte: nem ismeretes a neme. A tőkés réce eme hovatartozásának megállapítása a küllem alapján realizálható, kivétel, ha pici vagy kamasz kacsáról van szó. Utóbbi esetben marad a hangja. A szokásostól eltérően a vadkacsáknál úgy van, hogy a tojó a mélyebb, reszelősebb hangú, míg a gácsér (városbéli puhányok kedvéért a fiú) vékony hangon hápog. No, Kazimirka egyetlen nagy háááp-ra méltatott minket, ami éppen elég volt annak meghatározására, hogy itt egy serdülő kacsafiúval állunk szemben. Egy igazán beképzelt kacsafiúval! Aki az úton a dobozába benyúló jómagamnak akkorát kevert le, hogy csillagokat láttam.

Kazimirka az évek múlásával egyre többször nevettetett meg minket, úgyhogy vele is úgy jártam, mint Zserbóval: belezúgás a köbön. Nem hiszed, Olvasóm, de egy kacsával is lehet kommunikálni. Kázi nagyon muzikális, hihetetlenül éles hallása van, mindenre figyel. Tökéletes házőrző, mert ha éppen Zserbó mint agresszív és alattomos kutya nem lenne éber, és nem enné meg már a hajnali postaszortírozáskor a kézbesítőt 😀 , akkor Kázi biztosan hangos reszelő hápogással jelzi a betolakodót. Ha pedig még egy dolgot elmondok róla, biztosan azt fogod gondolni: ezeket a sorokat egy totál flúgos nő írja. 😀 Essünk túl rajta! 

Kazimirka kedvence a Halotti beszéd! Senki ne kérdezze, hogyan jutott eszembe egyszer éppen a Látjátuk, feleimet mondogatni neki, de soha még olyan figyelmet, kíváncsiságot nem láttam a tekintetében. Egy vadkacsa akkor figyel nagyon, ha felfordítja a fejecskéjét. No, Kazimirka így maradt az ómagyar szöveg végéig…vagy ameddig tudtam. 🙂 Azóta is akárhányszor elmondom neki a Halotti beszédet, feszült figyelemmel hallgat, és nem mozdul mellőlem. Mivel ezen kívül a komolyzene a kedvence (ellenben a popot és a beszélgetős rádióműsorokat ki nem állja), talán ő a világ legműveltebb tőkés récéje.

Kazimirka egyébként hasonló mennyiségű blamát hoz az életembe, mint Zserbó. Vele is naponta kerülök valami ultraciki helyzetbe. Például biztosan nem meséltem még Óriásiékról, azaz az új szomszédokról. Onnan kapták a nevüket, hogy Anyu éppen megpillantotta a tulajdonos urat, amint az a kerítés tövében oldja meg ama szükségletét, amelyet az átépítés nyilván nem tett lehetővé beltéren, és felkiáltott: Hát ez óriási! A pasas Anyu szavaiból nem a felháborodottságot, hanem az elismerést hallotta ki, úgyhogy oda is fordult a haverjaihoz, hogy na, tessék, ő megmondta. Namost, nekem pedig sikerült elmélyítenem a viszonyt Óriásinéval. Kazimirkámat akartam megdicsérni, amint a kert egy napsütéses pontját választotta, de kiderült: ezzel a találékonysággal nincs egyedül. Így aztán sikerült az asszonyt megsértenem, amikor megszólaltam: Mi van, Tyúkocska, napozol? 😀

Mi ebből a tanulság? Nekem még csak sündisznó sem kell!